– Ön fiatal kora ellenére számos díjat és elismerést elnyert már. Mi fordította a formatervezés felé?
– Mindig művészeti pályára készültem, szerettem rajzolni, festeni, szobrászkodni. A Kisképzőben (a Magyar Képzőművészeti Egyetem gyakorlóiskolájában, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában) szobrász szakra jártam, és csak nem sokkal az érettségi előtt tudatosult bennem, hogy formatervező szeretnék lenni. A formaképzést és mintázást nagyon élveztem, de ezen felül arra vágytam, hogy olyan ”szobrokat” hozzak létre, amik élnek, fejlődnek és változnak az azt használó emberek keze alatt.
– Alkotásai szokatlanok abban a tekintetben, hogy a használati tárgyak megtervezésében egy-egy terület kulturális múltját is szeretné felvillantani. Nissyoku-lámpájával Japán, paprika-őrlőjével, a Paprikummal Magyarország formai világát idézi fel. Miért érzi ilyen fontosnak a hagyományt?
– A hagyomány, a kulturális értékek feldolgozása nálam fontos része a tervezői folyamatnak, ez alapoz meg mindent.
Az általam tervezett tárgyak az embereknek, mindennapi használatra készülnek. Ezért fontos, hogy megértsem azt a közeget, ahol a tárgyat majd ténylegesen alkalmazzák, használják. Abból indulok ki, hogy minden embernek külön egyénisége és saját kultúrája van, Adott kultúrák megismerésével pedig maradandó értékeket hozhatunk létre. Olyan designt, olyan formát, ami soha nem megy ki a divatból; akár generációról-generációra öröklődhet, mert múltunk, hagyományunk egy-egy darabja.
– Kálha terméke aprócska fűtőtest a kilátástalan helyzetben lévőknek. Mi indította arra, hogy a lakás, fedél nélkül tengődőkön segítsen?
– Fontos volt számomra, hogy az egyetemi éveim alatt több tervezési területet is kipróbáljak, és valamilyen megoldási javaslatot adjak az adott problémára. Így a formatervező Masteres képzésem első évében azt tűztem ki célul, hogy egy olyan tárgyat tervezzek, amit önzetlenül, profit nélkül adok az embereknek, és mindezt úgy, hogy az ötlettel emberi életeket tudjak menteni. Ebben a szellemben született meg a Kálha, egy kis fűthető hokedli, ami annyi meleget ad a felhasználójának, hogy túlélje a hideg éjszakákat egy téli időszak alatt.
– Jól látom, hogy a társadalom minden csoportjára, rétegére nyitott. Weblapjáról, a TOP Toronyiról kiderül, hogy társasjátékot is tervezett 4 évesek számára hangsúlyozottan azzal a céllal, hogy megtanuljanak csapatban dolgozni, és főként, hogy megtanulják: „az önzetlenség, egymás segítése vezet a célhoz”?
– Igen, fontosnak tartottam, hogy a gyermekek már 4 éves koruktól tapasztalhassák, hogy nemcsak egymás kiejtésével, legyőzésével lehet célokat elérni, hanem ugyanolyan célravezető lehet a csapatmunka, az együttműködés is. Egy feladat is akkor eredményes, ha képesek vagyunk összedolgozni a társunkkal. A
Rágd át magad rajta! társasjátékkal ez volt a célom, hogy egy ilyen lehetőséget is bemutassak a gyerekeknek, akár családban, akár óvodai vagy iskola közösségben játszanak majd vele csapatban.
– Valóban úgy látja, az önzetlenség manapság sikeres „stratégia”?
– Szerintem igen. Ha önzetlenül és tisztelettel adunk át valamit egy másik embernek, azzal pozitív és bizalmi közeget tudunk létrehozni magunk és a többi ember között. Ezzel gesztust teszünk a világ felé, hogy képesek vagyunk az egónktól mentesen cselekedni.
Természetesen az önzetlenséget helyén kell kezelni és tudni kell használni.
– Idén a BA (alapképzéses) designer diplomával rendelkező hallgatók részére Európában meghirdetett augusztusi Taiwan Tech Summer Design Workshopra 15 diákot választottak ki, akik számára ingyenes a részvétel. Ön volt az egyik. Milyen tapasztalatokkal érkezett haza?
– Nagyon izgalmas volt a workshop. Úgy érzem, rengeteget fejlődött a kommunikációs készségem, de ami a legfontosabb: új emberekkel találkozhattam a világ minden tájáról. Rengeteget lehet tapasztalni és ihletet meríteni egy másik kultúrából jött diáktól, ahogyan egyre mélyebben megismerjük a kulturális különbségeket és hasonlóságainkat.
Több mint két hetet töltöttem Taiwanban és úgy érzem, hogy nagyon sok új energiát merítettem egy számomra új, ismeretlen kultúrából, amit később a tervezői munkásságomban is tudok majd kamatoztatni.
– Hol és miként kívánja felhasználni a tehetség-ösztöndíjat?
– A Sólyom László-ösztöndíjból két célomat szeretném megvalósítani: Az első célom, hogy a fél év múlva esedékes formatervező Master-diplomámhoz témákat keressek, problémákat kutassak. E célt véleményem szerint úgy tudom a legjobban megvalósítani, ha elutazom különböző tájegységekre, ahol kulturális értékeket és problémákat tudok vizsgálni. Ezzel olyan tapasztalatokkal és értékekkel bővíteném a tervezői gondolkodásmódomat, amivel a távoli jövőre nézve is gazdag ihlet-merítésére alkalmas anyagot tudok gyűjteni, és a Master-diplomám megszerzése után is eredményesen tudok hasznosítani.
A második célom, hogy megszerezzek egy olyan szakmai és marketinges gyakorlati tudást, ami ahhoz szükséges, hogy terv-, koncepció-állapotban lévő munkát termékké alakítsak. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen formatervezőként eddig megszereztem azt a tudást, ami ahhoz szükséges, hogy hogyan kutassak, ötleteljek, és hozzak létre egy konceptuális tervet. Szakmai fejlődésem következő lépcsőjeként azt a szakmai tudást és tapasztalatot szeretném megszerezni, amikor az ideából koncepció, a koncepcióból pedig nemzetközi szinten is prezentálható produktum lesz. Magyar formatervezőként külföldi tanulmányútjaim során is kiemelten fontos kérdés, hogy a már megszületett és a jövőben megszülető terveimet, hogyan tudom eljuttatni az emberekhez, a felhasználókhoz. Nagyon örülök és hálás vagyok, hogy ez az ösztöndíj hozzá tud segíteni engem ahhoz, hogy olyan magyar formatervezővé válhassak, aki úgy tud a szakmájában munkálkodni, hogy a tervezés teljes skálájában tud megtervezni egy tervet és azt a tervet a termékmenedzsmentnek köszönhetően el tudja juttatni az emberekhez, akiknek ténylegesen készült.
