• Milyen elvárásokkal jelentkeztél a tutori szerepre?
Nem voltak elvárásaim, hiszen egy viszonylag új, általam még nem ismert szerepre jelentkeztem, tulajdonképpen a tehetséges gyerekekkel való foglalkozás lehetősége ragadott meg. Mentorként eddig is tevékenykedtem. Azt, hogy a tutori szerep, a tutorok feladata más, csak a jelentkezés utáni továbbképzések alatt értettem meg. A képzésen tudatosult bennem, hogy vezetőként eddig is részét képezte munkámnak a tutori szerep: támogatás, iránymutatás, lehetőségek felkutatása.
Az, hogy tutorként a következő időszakban különleges tehetségű fiatalokat ismerhetek meg és támogathatok, inspiráló, motiváló számomra. Bízom benne, hogy ebből a motivációból tudok átadni a gyerekeknek is.
• Miért tartod fontosnak az egyéni segítségnyújtást a tehetséges fiatalok számára?
Intézményvezetőként, gyakorló pedagógusként és minősítési- tanfelügyeleti szakértőként is azt tapasztalom, hogy a mi térségünkben- ahol nagyon sok gyerek szociokulturális hátránnyal küzd – a felzárkóztatás a napi pedagógiai gyakorlatban hangsúlyosabban jelen van, mint a tehetséggondozás. Itt is vannak tehetséges gyerekek, de sok esetben az iskolákban nem jut elég idő egy-egy tehetséggel foglalkozni, nem kapnak kellő támogatást. A családok jelentős részénél alacsony a szülők iskolai végzettsége, egzisztenciális bizonytalanság jellemző, értékrendbeli hiányosságokat tapasztalunk. A szülőnek nincsenek elvárásai, nincsenek elképzelései a gyerekek jövőjét illetően, így a gyerekek a családban nem kapnak kellő támogatást. Körükben még fontosabb, hogy minél több irányból kapjanak szakszerű segítséget, iránymutatást.
A tutor által biztosított személyre szabott, célirányos támogatás, lehetőségek felkínálása hatékonyan segítheti a tehetséges gyerekeket, pedagógusaikat és családjukat is abban, hogy közösen megtaláljuk a megfelelő szakembert, programot vagy intézményt a gyerekek tehetségének fejlesztéséhez.
