Menü megnyitása

A fiú, akinek első könyve 12 évesen jelent meg

2015. április 13.

Interjú Kiss Gábor Mátyással, a Budaörsi Herman Ottó Általános Iskola nyolcadikos tanulójával.

Komoly. Szerény. Egyéniség.

Ilyennek ismertem meg a szeptemberi kezdéskor, mikor a tanítványom lett. Az óráimon nem villantotta meg kivételes írói tehetségét, gazdag fantáziáját, de nem is hívta föl rá figyelmemet, hogy 13 évesen már két könyvet is kiadott, író-olvasó találkozókra jár, újságok és rádiók készítenek vele interjút, a József Attila-díjas Böszörményi Gyula íróval levelezik.

Hamar fölismertem: őt nem tarthatom a magyarórai tananyag kikövezett útján. Gyakran látom őt elrévedni, gondolatban írni. Örömömre beszélgetésre invitált többször is. Úgy éreztem, magyarázkodni próbál – szükségtelen! Élmény volt látnom, hogy virágként nyílt ki: mesélt.

Az interjút osztálytársa, Patrovits Levente készítette.

  • Gábor, két könyved jelent meg Az aranyszigony illetve Bikalovasok címmel. Mi vitt arra, hogy író legyél?
  • Mindig ez az első kérdés! Nem szeretem… 3. osztálytól képregényeket rajzoltam, mint sokan mások. De nekem pocsékul sikerült.
  • Igen, láttam napköziben.
  • Más módot kerestem az önkifejezésre. Sokat olvastam, szerettem a könyveket. Ha valami megfogott vagy csak hallottam valami érdekeset, elkezdtem magamban továbbfűzni, felépíteni a saját fantáziavilágomban. Már csak le kellett jegyeznem.
  • Mi volt az első olvasmányélményed, emlékszel még?
  • Talán a Hobbit. De nagy hatással volt rám egy 200 oldalas A/3-as könyv A dinoszauruszok a Föld urai címmel. Hosszú és nehéz szöveg volt tele szakkifejezéssel. Fél évembe telt, míg átrágtam magam rajta, mégis jó szórakozás volt.
  • Miért szeretsz írni?
  • Kikapcsol. Egy olyan világban vagyok, amit én formálok, itt érzem jól magam. Ha izgat egy történet, minden gondolatom ekörül forog, teljesen beleélem magam.
  • Mindennap írsz?
  • Változó. Volt, hogy 3 hónapon át semmit nem írtam, mert egy fordulaton gondolkodtam, nem ment. Ilyenkor nem szabad erőltetnem, mert ha kényszerből írok, sokat kell utólag javítanom. Sokszor fáradt vagyok, nehéz elkezdeni, de a gyakoribb az, hogy leülök a gép elé és nem bírom abbahagyni.
  • Honnan nyered az ötleteket?
  • Az Aranyszigony alapötletét ikertestvérem, Peti adta, de bárhol, bármikor beugorhat valami. Ezeket kis cetlikre írom és egy dobozban gyűjtöm.
  • Miről írsz, miről szólnak a könyveid?
  • Fantázia, kaland, feszültség, varázslat. Kár bővebben belefognom, mert elrontja a személyes kapcsolatot a történettel. Ezért nem kedvelem az illusztrációkat sem, mert az már befolyásolja az olvasó belső képét.
  • Kinek ajánlod?
  • Bárkinek, aki szeret az evilágból átlépni egy fantáziabirodalomba. 10 évesek, de apukák és nagymamák is visszajeleztek, hogy nekik tetszett.
  • Tervezed a folytatást?
  • Persze, készül a 3. rész, amely Az aranyszigony előzménye.
  • Van kedvenc alakod?
  • Az elsőben a sámán figurája tetszett legjobban, a másodikban… nem is tudom. Ott már több karaktert is alaposabban kidolgoztam. A mostaniban a főgonosz.
  • Más műfajokban is gondolkodsz vagy maradsz a fantáziaregényeknél?
  • Sci-fit biztosan írok. De tervezek egy olyan könyvet is, amelyben nagyító alá veszem az emberi fajt. Néha annyira abszurd, hogy a téma megérdemel egy paródiát. De az igaz történetek papírra vetése is foglalkoztat.
  • Távolabbi tervek?
  • Nem az írásból akarok megélni, nekem ez csak hobbi. Rendező, operatőr, színész szeretnék lenni, sőt bármi, ami a filmezéssel kapcsolatos. Diákszínpadra járok, és a Hangoló hangtechnikai szakkörön képzem magam. Szeretek a zenével játszani, vágni, szerkeszteni, filmjelenet alá zenei eposzt rendezni, sőt zenét is szerzek egy zeneszerző program segítségével, egész jó ötleteim vannak. Jó lenne forgatni is.
  • Szeretnéd később a könyveidet filmvászonra vinni?
  • Igen, ez nagy álmom! A könyv fontos szerepét azonban a film nem írhatja fölül. Kár, hogy kevesen szeretnek olvasni. Elkényelmesedtek az emberek, a gyerekekre meg ráerőszakolják a nehéz, érthetetlen kötelezőket. Pedig annyi jó könyv van!
  • Ki a példaképed?
  • A hétköznapokból nem mondok, inkább a filmvilágból. Színészként Martin Freeman, rendezőként Spielberg.
  • Ki támogat a családban?
  • Mindenki! Peti gyakran ötletgazda, javítani Anya szokott, Apa tartalmilag is átnézi.
  • Büszke lehet rád a családod, ahogyan a Herman is!

Herman! Nyolcadikosok vagyunk, lassan vége a sulinak, elballagunk.

  • Az a helyzet, hogy az iskolán kívül annyi elfoglaltságom és tervem van, hogy nem visel meg az elválás. A töriórákat szerettem. Főleg az ókort, az közel állt az érdeklődésemhez. Persze a szünetek is hiányozni fognak, mikor végigröhögtük az egészet.
  • Mit őrzöl meg magadban a hermanos évekből?
  • Egy kedves emlékre kifejezetten emlékszem. Alsósok voltunk és az volt a házi írásfeladat, hogy egy megkezdett fél mondatból kerekítsünk egy 10 mondatos fogalmazást. A tanító nénink felolvasta az enyémet, felállított és megtapsoltak. Azt mondta, ilyen jót még nem olvasott.
  • Ha elkészül a 3. rész, ugye áthozod, hogy elolvassam?
  • Persze!
  • Mit mondjak Anyának, mit főzzön, mivel várjunk?
  • Halászlét! Az a kedvencem!

És a srácok ezt a délutánt tervezgetve, jókedvűen siettek a többiek után ki a napsütésre.

Bevezetőmet így kezdtem: komoly. De így zárom: játékos. Őrzöm azokat a perceket, mikor ezt a 14 éves fiatalembert kártyázni látom barátaival a könyvtárban és huncutul csillog a szeme, önfeledt nevetés ragyogja be az arcát. Kedves Gábor! Örülök, hogy megismertelek! Szeretnék még sokat hallani Rólad! Jó utat!

A beszámolót a Budaörsi Herman Ottó Általános Iskola diákjai készítették (szerző: Patrovits Levente) a Tehetséghidak Program által támogatott médiaszakkör keretében. Szakkörvezető Mélypataki Rita.