Menü megnyitása

A tehetség Szent István Rend díjjal kitüntetett nagykövete: Vásáry Tamás

2017. augusztus 29.

Augusztus 20-án Vásáry Tamás zongoraművész, karmester vehette át – Erdő Péter bíboros mellett – a 2017. évi Szent István Rend díjat. A Kossuth-díjas művész az idei évben fogadta el a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége tehetségnagyköveti felkérését. Különleges képességekről, a tehetség meghatározhatatlanságáról beszélt honlapunknak.

Vásáry Tamás a tehetségről a legszemélyesebb tapasztalatai, élményei alapján tud képet alkotni: gyermekkorában ugyanis csodagyerekként tűnt fel, már nyolc évesen önálló koncertet adott, kiemelkedő képességeit nem kisebb zenei és zenepedagógusi nagyságok ismerték fel és el, mint mestere, Hernádi Lajos, majd Kodály Zoltán – aki elismerése jeléül még egy zongorával is megajándékozta - de nagy hatást tett rá Fischer Annie zongoraművészete is. Ugyanakkor viszont Vásáry Tamás szerint a tehetség fogalma definiálhatatlan.

A művészet általában véve misztikus dolog - vallja Vásáry Tamás. Nem lehet megmondani, hogy mitől hat például egy dallam: Mozartnál talán éppen végtelen letisztultságával, egyszerűségével, míg Bachnál a fantasztikus matematikai összefüggéseivel. Ugyanígy nem lehet megmagyarázni azt sem, mitől lesz valaki kimagaslóan tehetséges.

Van, ahol a génekben rejlik a magyarázat a neves zongoraművész véleménye szerint, mint például a Bach-családban, de Csajkovszkij vagy Debussy esetében nem találhatók olyan felmenők, akiktől „örökölhették” volna e zenei óriások a képességeiket. Sőt, Schubert nagyságát még csak fel sem ismerték a maga életében, a legjobb barátai éppúgy nem voltak tisztában a művészete értékével, mit ő maga.  Schubert olyannyira nem lehetett biztos a készségeit illetően – emlékeztet Vásáry Tamás -, hogy két héttel a halála előtt iratkozott be zeneszerzést tanulni. Nincs tehát pontos meghatározás arra szerinte, ki a nagy, vagy tehetséges művész.

A tehetség a létezés spirituális oldalához tartozik Vásáry Tamás szerint, amely minden korban jelen van – a nagy kérdés az: lehetősége nyílik-e a tehetségnek arra, hogy megnyilvánuljon. Hiába lehetne elvileg a világ legnagyobb hegedűművész ígérete egy fiatal, aki kaukázis pásztorként vagy éppen mondjuk indiai koldusként éli az életét; ha nem adnak a kezébe hangszert, soha nem derül ki, mire lenne képes – figyelmeztet a Kossuth-díjas művész. Máskor a tehetség bár alkot, de mégsem éri meg életében, hogy a tudását értékén elismerjék: például Bartók Béla sem úgy halt meg, hogy megkapta volna a zeneszerzői nagyságához méltó megbecsülést.

Zeneakadémiai tanárom, Hernádi Lajos Bartók növendéke volt – meséli Vásáry Tamás. Egy ízben megkérdeztem tőle, tudták-e, felismerték-e Bartók zsenialitását. Őszintén bevallotta, hogy bizony nem… Ismerjük a tetszetős mondást: az igazi tehetséget előbb-utóbb úgyis felfedezik. Na de honnan tudjuk, hogy ez igaz-e? Akit nem fedeztek fel soha, arról nem is volt alkalom, amikor kiderülhetett volna, hogy szunnyadt-e benne valami különleges képesség!

Sokszor a véletlen segít az utókornak a nagyságok felfedezésében. Franz Schubert halála után Schumann meglátogatta a zeneszerző bátyját, s amíg a vendéglátója a kávét főzte, Schumann csak úgy véletlenül felnyitotta egy ócska láda tetejét. Talált benne egy nagy, porosodó partitúrát, kíváncsiságból belelapozott – s így találta meg a „Nagy” C-dúr szimfóniát. S ugyanígy: Bach művei pedig csomagolópapírként kerültek elő teljesen véletlenül.

Sokan azt hiszik, hogy egy kivételes ember fiának születni nagy ajándék, sokat segít egy művészi pálya indulásánál. Ez sem feltélenül mindig igaz – figyelmeztet a tehetségnagykövet karmester és zongoraművész –, a fiatalabb Brueghel a nagy művész édesapja nyomdokán is képes volt teljes, önálló életművet alkotni; Sztravinszkij fia számára viszont nagy hátrányt jelentett, hogy édesapja zseni volt.

A tehetség tehát Vásáry Tamás szerint megmagyarázhatatlan és megfoghatatlan. A zenében többet jelent hangszeres technikai tudásnál, többet annál is, amit virtuozitásnak neveznek – a zene lényegét kell értenie az igazán zseniális művésznek. Ezért választotta zenés beszélgetései címéül Vásáry Tamás azt: A zenén túl…

Mindezzel együtt Vásáry Tamás természetesen látja értelmét a tehetségek keresésének, mert a Virtuózokhoz hasonló komoly tehetségkutató versenyek, valamint a jó tehetséggondozó programok a legfiatalabbaknak segíthetnek elindulni a pályájukon. Egy olyan világban, ahol a legnívósabb színpadokon, pódiumokon a fellépésekre amúgy szponzori támogatás nélkül aligha nyílna lehetőség, így a pályakezdés különösen nehéz lenne a komolyzenében nagy terveket szövögető fiatalok számára.

Interjú: Gózon Ákos