Menü megnyitása

Álmodj, alkoss, újítsd meg!

2014. február 25.

A kreatív gondolkodás jelentősége az információs társadalom gyors fejlődése és a folytonosan változó munkaerőpiac kihívásai közepette folyamatos felértékelődésen megy át. Az elmúlt évtizedek során számos elmélet született a kreativitásról, melyek döntő része az egyénen belüli sajátos tényezőket, a személyiséget, a gondolkodást és a kreatív folyamatokat helyezte előtérbe. A legfrissebb kutatások a környezeti tényezők jelentőségét hangsúlyozzák, hiszen az egyéni képességek és készségek csak támogató környezetben tudnak teljes valójukban kibontakozni.
 

A kreativitással kapcsolatos vizsgálódásokat az 50-es években J. P. Guilford amerikai pszichológus kezdte meg, aki később megalkotta a kreativitás mérésére szolgáló alternatív használat nevű tesztet.  Guilford meghatározásában a „kreativitás alkotóképességet, teremtőképességet jelent, amely során a különféle képességek szerveződése lehetővé teszi az elszigetelt tapasztalatok összekapcsolását, újszerű értelmezését és új formában történő megjelenését.” Számos vizsgálat igyekezett felderíteni azokat a személyiségvonásokat, melyek az alkotó embereket jellemzik. Dr. David Cropley, a téma jeles kutatója az alábbi attribútumokat említi: merészség, változásra törekvés, nonkonformizmus, impulzivitás, alkalmazkodókészség.

A kreativitást mérő tesztek legfőbb jellegzetessége, hogy olyan feladatokat tartalmaznak, melyeknek több helyes megoldása is létezik. Az alternatív használat (vagy szokatlan használat) nevű tesztben a feladat két perc alatt minél több és a lehető legeredetibb ötlet összegyűjtése egy-egy hétköznapi tárgy újszerű használatáról. Például egy tégla eredeti funkcióján túl remekül szolgálhat levélnehezékként, kitámaszthatja az ajtót, vagy széket, asztalt építhetünk belőle, de a variációk száma végtelen. A teszt értékelésénél az ötletek mennyisége mellett azok minőségéért is pont jár, vagyis a végeredménynél sokat nyom a latban egy-egy meghökkentő, innovatív ötlet.

A Torrance teszt is az alkotókészséget vizsgálja, melyet Ellis Paul Torrance, a kreativitáskutatás úttörőjeként számon tartott amerikai pszichológus dolgozott ki. A feladat egy-egy fekete-fehér ábra befejezése, azaz a meglévő rajzhoz további, minél többféle figura hozzáköltése. Szintén Torrance dolgozta ki a „Körök” nevű tesztet, mely során a vizsgált személynek lapra rajzolt körökből kell különböző ábrákat készítenie, majd ezeket elnevezni.

A Tóth-féle Kreativitás Becslő Skála (TKBS) egy idősebb diákok felmérésére szolgáló csoportosan kitölthető kérdőív. A teszt 72 állítás megítélését kéri a kitöltőtől, például: “Sokat kérdezősködöm”, “Történeteket kitalálni csak időpocsékolás”stb. A kérdőív állításai tizenkét dimenzióba sorolhatóak, ezek a kreatív személyiség egy-egy jellemzőjét képviselik. A Tóth-féle kérdőív dimenziói hasonlóságot mutatnak a Cropley által vázolt jellemvonásokkal, de azokat továbbiakkal bővíti: játékosság, kíváncsiság, komplexitás kedvelése, önérvényesítés, eredetiség, önállóság, nonkonformitás, dominancia, energikusság, kitartás és kockázatvállalás.

A TKBS teszt különlegessége, hogy a kreativitást nem a gondolkodás sajátosságai, hanem a személyiség oldaláról ragadja meg. Az asszociációs játékok is kedvelt eszközei a kreativitás tesztelésének. A képzettársításos feladat során három egymással látszólag össze nem illő szóhoz kell egy negyediket illeszteni, mellyel szókapcsolatban egy értelmes kifejezést adnak. Például a kocka-forma-káposzta feladványnál egy lehetséges illeszkedő szó a fej.

Az elmúlt időszak kreativitással kapcsolatos kutatásai három lényeges aspektust jártak körül; az egyén személyiségjegyeit, a kreatív folyamat működésmódját és a kreatív gondolkodás strukturális jellemzőit. A közelmúlt fejleménye, hogy a szakemberek figyelme a kreativitás környezeti tényezői felé fordult, vagyis a kreatív gondolkodás megnyilvánulásának feltételeit vizsgálják munkahelyi, iskolai, családi környezetben.

Göran Ekvall svéd kutató a környezeti tényezők közül a kreatív klíma vizsgálatát állította kutatásai fókuszába. Ekvall úgy tartja, hogy egy csoport mindennapi életében megjelenő érzések, viszonyulások, viselkedésminták és attitűdök alapvetően befolyásolják a szervezet működését, munkafolyamatait és döntéshozatali mechanizmusait. Ezek a mindennapi működésmódot jellemző vonások jelentős hatást gyakorolnak a csoporttagok motiváltságát, elköteleződését, hatékonyságát illetően, és kiemelt szerepet kapnak abban, hogy az egyén kreativitása milyen mértékben tud megnyilvánulni.

Ekvall eredményei szerint az alkotókedvet serkentő szervezeti működéshez elengedhetetlen a célok világos kijelölése és a csoport tagjainak mély elköteleződése ezek elérésében. A problémamegoldás során az egyéni szabadságot és időbeosztást támogató légkör, a visszajelzések és az elismerés rendszeres gyakorlása és az innovatív ötleteket bátorító hozzáállás nyitnak teret a kreativitás kibontakozásának.

A svéd kutató szellemi nyomdokain haladva Amabile és kutatócsoportja a KEYS kérdőív segítségével a munkahelyi környezet kreativitást támogató aspektusait tárják fel. Az ilyen típusú, környezeti hatásokat vizsgáló tesztek önértékelésen alapulnak, azaz a szervezet tagjainak szubjektív percepcióit rajzolják ki, de egy-egy csoport eredményeinek összevetésével releváns következtetéseket lehet levonni a munkahelyi légkörre vonatkozóan. Ferrari, Cachia és Punie 2009-es kutatómunkája oktatási intézmények kontextusában vizsgálja a kreatív klíma támogató hatásait, de egyelőre nincs olyan egységesen alkalmazható és pontos értékelést adó módszer, mely az iskolák gyakorlatait a kreativitás szempontjából vizsgálná. Jelenleg a Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézetének Pedagógiai Pszichológiai Tanszéke dolgozik egy iskolai kreatív klíma kérdőív megalkotásán.

A kreativitás mindannyiunkban létező személyiségvonás, melynek kiteljesedését az iskolai környezet éppúgy meghatározza, mint a munkahelyi légkör vagy a családból hozott minták. Fontos tehát, hogy a támogató légkörre vonatkozó kutatások ne csupán egy szűk szakmai kör tudáskincsét gyarapítsák, de az oktatási intézmények és a munkáltatók is merítsenek az ismeretekből, hogy egy versenyképes, alkotókedvű és innovatív társadalomban éljünk.