2013 júniusának első hétvégéjén a MATEHETSZ Gondolkodj üzletben! címmel workshopot szervezett tehetséges fiataloknak, akiket érdekel a vállalkozások világa. A workshopon 28-an vettek részt. A háromnapos műhelyről Nagy Bandorral, a program szakmai vezetőjével beszélgettünk.
Honnan jött a workshop ötlete?
Két oka is volt. Egyrészt véleményem szerint nagyon nagy szüksége van a fiataloknak arra, hogy el tudjanak kezdeni üzletben gondolkodni, mert erre sajnos az iskolarendszer még mindig nem tanítja meg őket. Másrészt a programjainkon szükségünk van fiatal tehetségekre, így ez egy nagyszerű alkalom arra, hogy ilyen emberekkel találkozhassak.
Miért vállalta el a workshop megtartását?
Mert nagy szívfájdalmam, hogy bár ötletekből jól állunk, rengeteg tehetséges emberünk van, belőlük mégis hihetetlenül frusztrált emberek lesznek, akiknek a „nagy ötlete” sosem vált valóra, mert egyszerűen nem tudták mögé rakni a megvalósításhoz szükséges üzleti tudást. Ezért én szívesen segítek, hogy legalább eggyel kevesebb frusztrált ember legyen, és ha ezt sikerül elérnem, az már jó.
Volt olyan, aki annak idején Önnek segített hasonló módon?
Volt egy nagybátyám, aki segített az elindulásban. Nem úgy volt mentor, hogy egy konkrét üzleti ötletet adott a kezembe, hanem amikor a pályám kezdetén voltam és nézegettem, hogy mi akarok lenni, kinyitott olyan ajtókat, amelyeken aztán be tudtam menni.
Főként milyen területről érkeztek a workshop résztvevői?
Elég vegyes volt a társaság: az ifjú mérnökpalántától kezdve a biotechnológiai ötletgazdáig sokan jelentkeztek. A kiválasztásnál azonban nem a terület, hanem a motivációs levélből érezhető elkötelezettség volt a fő szempont. A kiválasztott fiatalok többsége olyan művészeti tevékenységgel foglalkozik, mint például az ékszerkészítés vagy a gyufaszobrászat.
A résztvevők Ön szerint melyik programrészt élvezték a legjobban?
Remélem azt, amikor kiállhattak és elmondhatták a többiek előtt az üzleti ötletüket. Nem volt mindenkinek konkrét ötlete – körülbelül fele-fele arányban voltak azok, akiknek volt és azok, akiknek nem – ami szerintem még jól is jött nekünk. Előtte egy-másfél napig azt próbáltam nekik megmutatni, hogy milyen kérdésekre kell tudniuk majd válaszolni, így azokat, akiknek nem volt még konkrét ötletük, olyanok mellé raktam, akiknek volt és arra kértem őket, hogy tegyenek fel nekik „gonosz”, kötekedős kérdéseket. Úgy láttam, ezt élvezték, mert az is tanult belőle, aki kérdezett és az is, akit kérdeztek. Végül egy nagy csoportot alkotva kérdezgettük az ötletgazdákat.
Melyik programrész volt az Ön számára a legizgalmasabb?
Amikor láthattam, mi van a tehetségek fejében. Például a bőrműves lányok, Szerencsés Gabó és Pásztor Dóri, akik hihetetlenül tehetségesek, hiszen olyan dolgokat tudnak létrehozni bőrből, amit én soha sem tudnék. Nagyon izgalmas erre rálátni, ugyanakkor pedig óriási kihívás, hogy nem azon múlik az üzleti siker, milyen jó az a bőr telefontok, hanem azon, hogy hogyan tudjuk eladni. A két dolgot egyszerre kell összerakni: a tehetséget és az üzleti ötletet.
Volt olyan ötlet, amelyet azelőtt még sosem hallott?
Több is. Volt például egy srác, Nyerki Emil, aki feltalált egy módszert, hogyan lehet a vetőmagoknál megnövelni a terméshozamot, és már nagy cégekkel dolgozik együtt. Az ötleten túl benne megvan a sikerhez szükséges személyes potenciál és az üzleti tárgyalásokhoz szükséges józan ész is: mindkettő nagyon fontos.
Hogyan hatottak egymásra a fiatalok?
Szerintem nagyon pozitívan. Voltak, akik elkezdtek együtt ötletelni, gondolkozni. Az azonos területen alkotó fiatalok, például az ékszerészek jól tudtak tanácsokat adni a többi hasonló érdeklődésű fiatalnak. Amikor nagy csoportban beszélgettünk, akkor viszont nemcsak az azonos területről érkezettek tudtak egymásnak segíteni, hanem azok is, akik egészen mással foglalkoznak, de már vannak tapasztalataik üzleti téren.
Milyen további lehetőségeket lát a résztvevők számára, hogy ötletüket kibontakoztathassák?
Az egyik, hogy minden erővel rá kell vezetni őket valami megvalósítható, fenntartható üzletre, a másik pedig, be kell vonni egy olyan külső szereplőt – például egy gyakornokot –, aki segíthet nekik.
Mentorként milyen feladatokat lát maga előtt?
Jelenleg két területen is mentorkodom. Az egyik a fogyatékosok biogazdálkodása: ott abban tudok segíteni, hogy őket olyan szervezetekkel tudom kapcsolatba hozni, amelyek hasonló dolgot csinálnak, mint például a Fruit Of Care. Továbbá van egy ismerősöm, aki olyan hálózatot szeretne építeni, amelyben ők beszállítók lehetnének. A másik mentori feladatom az, hogy a már felfedezett tehetségeket ösztönözzem, haladjanak előre az üzletben is – olyan kérdéseket teszek fel nekik, melyek alapján konkretizálni tudják, hogy pontosan mit, miért és kinek akarnak eladni, mit akarnak mindezzel elérni. A kérdések megválaszolása útján bennük is letisztul, hogy mit is szeretnének valójában.
Miért fontos a vállalkozási kedv felélesztése a fiatalokban?
Szerintem ez több okból kifolyólag is nagyon fontos. Az egyik a munkanélküliség, illetve ennek csökkentése, de ezt nem is kell bővebben kifejteni. A másik pedig az, hogy az emberek 90%-a idehaza olyan munkát végez, amit nem szeret, és csak azért dolgozik ott, mert muszáj valamiből megélnie. Sajnos nálunk nincs meg az a minta vagy szellem, hogy vállalkozni etikusan és jól is lehet. Nem épült be még sokak értékrendjébe, hogy pénzt csinálni abból, amiben jó vagy és amit szeretsz, legitim dolog. Az egyik fontos célom, hogy ezt tudatosítsam, a másik pedig az, hogy megmutassam, a vállalkozó szó nem egy olyan személyt takar, aki lop, csal, hazudik, hanem egy embert, aki felelős egyrészt a saját sorsáért, és egy idő után, ha jól csinálja, akkor akár sok más ember sorsáért is.
A résztvevők körben ülve
