Menü megnyitása

Nehéz helyzetben a kárpátaljai magyar oktatás

2017. október 16.

Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) elnöke szövetségük rendkívüli közgyűlése után nyilatkozott a végveszélybe került kárpátaljai magyar oktatás helyzetéről.

„Eddig nagyon finomak voltunk, de úgy gondoljuk, hogy véleményünknek ideje hangot adni itthon, otthon és világszerte mindenütt” – mondja Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke a Mandinernek. „Egy negyvenmilliós országban a százötvenezres, gyors ütemben fogyó magyar közösség nem jelenthet veszélyt a többségre nézve – mégis úgy mutatják be őket az ukrán közvéleménynek, mintha ők lennének a legfőbb akadályai Ukrajna felemelkedésének” – mondta Orosz Ildikó, a 2017-ben Bonis Bona díjjal is elismert szervezet vezetője.                                                                                 

Elmulasztotta az egyeztetést a kijevi oktatási tárca a kisebbségi érdekvédelmi és szakmai szervezetekkel a szeptember elején elfogadott, új ukrán oktatási törvény kisebbségi oktatást szabályozó pontjáról. Ezt, cinikus módon, egy hónappal a törvény elfogadása után (október 4-én) úgy pótolták, hogy a nemzeti kisebbségek által lakott megyékből egy-egy, kiválasztott óvodavezetőt, iskolaigazgatót Kijevbe rendeltek, akikkel Ukrajna oktatási és tudományos minisztere megvitatta az új törvényt. Ott a Beregszászi járást képviselő, a minisztérium honlapján név nélkül idézett hölgy azt javasolta, hogy az óvodákban is ukránul kellene foglalkozni a magyar gyerekekkel, mert az első osztályban már késő elkezdeni az ukrán nyelv oktatását. Erre a cinizmusra, a kisebbségekhez tartozó állampolgárok véleményének, érdekeinek és jogainak semmibe vételére reagált a 2754 magyar pedagógust tömörítő KMPSZ október hetedikei rendkívüli közgyűlésével. Úgy döntöttek, hogy ha nem kérik ki a véleményüket, akkor is elmondják országnak-világnak. Álláspontjukat végül egy négyoldalas nyilatkozatban foglalták össze.

Badó Zsolt interjúja. (Forrás: Mandiner)

Az ukrán kormányzat azért számolja fel a magyar iskolákat Kárpátalján, mert szerintük a kárpátaljai magyar fiatalok nem tudnak ukránul. Miért nem tudnak ukránul?

Az ukrán állam valójában nem akarja megtanítani a magyar gyerekeknek az ukrán nyelvet. Úgy tekint minden ukrán állampolgárra, hogy az a születésétől köteles ukrán nyelven beszélni. Nem fogadja el, hogy az országban vannak olyan közösségek, amelyeknek első nyelve az anyanyelve, ami nem az ukrán. Ebből adódik, hogy a nemzetiségi iskolákban az ukrán nyelv mint tantárgy követelményrendszere, az ahhoz írt tanterv, tankönyv és vizsgakövetelmény az ukrán anyanyelvűekével azonos szintűek. Kezdettől világos, hogy azt egy olyan gyermek, aki otthon magyarul beszél, magyar az anyanyelve, nem fogja tudni soha teljesíteni. Régóta mondjuk, hogy az ukrán és a magyar nyelv annyira különbözik egymástól, hogy a magyar iskolákban a második nyelv tanításának módszertana alapján kellene oktatni az ukránt, sőt a főiskola szakemberei és gyakorló pedagógusok kidolgozták a megfelelő tanterveket, tankönyveket. Viszont az államnyelv oktatását politikai kérdésként kezelik, a minisztérium részéről nincs pozitív hozzáállás, nem akarják ennek érdekében megnyerni a gyerekeket. Például már az a szakmai vélemény is főbenjáró bűnnek számít, ha valaki kimondja, hogy Ukrajnában vannak olyan állampolgárok, akiknek az ukrán a második nyelvük.

Ebben az országban nem lehet az államnyelv második nyelv, és Ukrajnában nem lehet az ukránt az idegennyelv-tanítás nemzetközileg elfogadott módszereivel tanítani, mert már a kérdés felvetése is kiveri a politikusoknál és az oktatáspolitikusoknál is a biztosítékot. Holott ez kizárólag módszertani kérdés.

A célnak nem megfelelő tantervek mellett az államnyelv oktatásának sok más feltételét sem teremtette meg huszonhat éves függetlensége alatt az ukrán állam.

1990-ben vezették be a kárpátaljai magyar iskolákban az ukrán nyelv oktatását. Addig oroszul tanultak a kárpátaljai magyar diákok, illetve egy nyugati idegen nyelvet, angolt, németet vagy franciát. Néhány évig, egy ideig párhuzamosan tanulniuk kellett oroszul és ukránul, majd az ország függetlenné válásával maradt az ukrán. Viszont az ukrán nyelv és irodalom oktatásához 7-8 évig nem voltak még tankönyvek sem. Amikor megírták a tankönyveket, azok nem bizonyultak hasznosnak a magyar iskolákban, hiszen a számunkra nem megfelelő tantervre épültek. A mai napig nincs az állam által kiadott ukrán-magyar, magyar-ukrán iskolai szótár. A létező kettő közül az egyiket a mi főiskolánk adta ki, a másikat meg az Ungvári Nemzeti Egyetem egyik professzora. Mind a kettő megyei, illetve magyarországi alapítványi támogatásnak köszönhetően jelenhetett meg.

Ugyancsak nagy probléma az is, hogy nem képeztek olyan ukrántanárokat, akik ismernék a magyar nyelvet is. Mióta bevezették az ukrán nyelv oktatását, iskoláinkban az tanít ukrán nyelvet, aki egy kicsit tud ukránul. Ezt bizonyítja szövetségünk friss, 2017-es felmérése, amely szerint a magyar iskoláinkban ukrán nyelvet és irodalmat oktató tanárok 49 százaléka nem rendelkezik ukrán bölcsész diplomával. Aki meg rendelkezik, őt arra képezték az egyetemeken, hogy az ukrán gyerekeknek oktassa az ukrán irodalmi nyelvet. Az ilyen pedagógusok nagyobb része nem érti a magyar nyelvet, a magyar iskoláinkba bekerülve pedagógiailag hamar kiégnek, a legtöbb esetben kommunikálni sem tudnak a gyerekekkel. A mi iskoláinkban kommunikációs nyelvi kompetenciákat kellene tanítani, az ukrántanáraink pedig nem arra vannak kiképezve.

Több mint egy évtizede igyekszik a pedagógusszövetség felhívni az ukrán oktatási kormányzatok figyelmét a vázolt gondokra. Többször bebizonyosodott, hogy a színvonalasabb kárpátaljai magyar iskolák végzősei angolul, németül vagy franciául jól tudnak kommunikálni, míg ukránul nem. Annak ellenére, hogy hosszabb ideig és jóval nagyobb óraszámban tanulják az államnyelvet.

Mint említettem, 1997–98-ig nem voltak még ukrán tankönyvek sem, majd kötelezővé tették az ukrán érettségi vizsgát. Mi már akkor jeleztük, hogy változtatni kell az ukrán nyelv és irodalom oktatásának magyar iskolák számára előírt módszertanán. 2005-ben Ukrajna aláírta a bolognai szerződést, 2006-ban arra hivatkozva bevezették az egységes érettségi rendszert, ami egyben felvételi is. Azóta nem veszik figyelembe, hogy Ukrajnában több száz iskolában nem ukránul tanulnak a diákok – és itt nemcsak magyar iskolákról van szó, hanem például orosz, román, lengyel, szlovák, görög, bolgár és más tannyelvű iskolák egész soráról. Mi minden fórumon hangoztatjuk ezzel kapcsolatos véleményünket, de a döntéshozók közül senki nem kíváncsi arra, hogy mit gondolnak az érintettek, a magyar iskolákban dolgozó pedagógusok.

A mostani új oktatási törvény tervezete kapcsán egy éve kérjük a miniszter asszonyt, valamint az Oktatási és Tudományos Minisztérium Kisebbségi Főosztályát, hogy szíveskedjenek egyeztetni a KMPSZ-szel, a kárpátaljai pedagógusok legitim érdekvédelmi szervezetével, melynek 2754 tagja van, és amely Ukrajna egyik legrégebbi szakmai-társadalmi szervezete. Kaptunk ígéreteket, de semmi más nem történt. Az elmúlt nyolc évben, amióta helyzetünk jelentősen romlott, legalább negyven levelet küldtünk az illetékeseknek a problémákról és megoldási javaslatainkról. Leírtuk az ukrán nyelv oktatásával és a központi érettségi vizsgáztatással kapcsolatos véleményünket. Leveleinkre ha jött válasz, az elutasító volt, de a legtöbb esetben válaszra se méltattak bennünket. A nemzetközi nyomás hatására múlt héten, október negyedikén állítólag a nemzeti kisebbségek képviselőivel egyeztetett Kijevben Lilija Hrinevics miniszter asszony, úgy, hogy megyénként kiemeltek egy óvodavezetőt, egy iskolaigazgatót, egy pedagógust, és őket a fővárosba rendelték. A minisztérium honlapján megjelent beszámolóból tudjuk, hogy az ott meghallgatott pedagógusok véletlenül mind ugyanazt gondolják a nemzeti kisebbségek oktatásával kapcsolatban, amit a miniszter asszony. Ezzel betelt a pohár. Eddig nagyon finomak voltunk, de úgy gondoljuk, hogy véleményünknek ideje hangot adni itthon, otthon és világszerte mindenütt. A pedagógusszövetség elnökségével elemezve a helyzetünket, arra a megállapodásra jutottunk, hogy a 2017. szeptember 5-én elfogadott oktatási törvény 7. cikkelye felbontotta az ukrán állam és az Ukrajnában élő nemzetiségek között kötött társadalmi szerződést.

Az oktatási törvény tervezete is riasztó volt, de a végül elfogadott törvény annál is rosszabb, Ukrajnában gyakorlatilag fel akarják számolni a magyar iskolarendszert. Brenzovics László parlamenti képviselő szerint ez rosszabb, mint a sztálini rendszer, hiszen a magyar iskolákat még akkor sem merték bezárni.

Aki ismeri Ukrajna történetét, az tudja, hogy évszázadokon át különböző országokhoz tartoztak az ukránok által lakott területek: történetíróik szerint az ukrán nép kisebbségben, elnyomásban élt a Lengyel Királyságban és az Orosz Birodalomban. A lengyelek megnehezítették az ukrán iskolák létrehozását, míg több orosz cár törvényileg is betiltotta, hogy a nép nyelvén tanítsanak az iskolákban. Ezzel a szörnyű igazságtalansággal magyarázzák, hogy a kelet-ukrajnai területeken eloroszosodott az eredetileg ukrán lakosság. Ezek az ismeretek az ukrán átlagemberek történelemszemléletének a részét képezik. Tehát senki ne gondolja azt, hogy az ukrán politikusok valóban csak jót akarnak, amikor úgy kívánják a nemzeti kisebbségekhez tartozók jobb nyelvtudását elősegíteni, hogy ők is törvényileg kitiltják az iskolákból a nép nyelvét. A saját példájukból jól tudják, hogy ez felgyorsítja és visszafordíthatatlanná teszi az asszimilációt.

Egy médiakampány készítette elő a mostani jogkorlátozó törvényt, amely a kárpátaljai magyarságot Ukrajna területi egységét veszélyeztető, összeesküvő társaságként igyekezett bemutatni az ukrán közvéleménynek.

Legalább három éve folyik egy pszichológiai médiahadjárat a kárpátaljai magyarság ellen az ukrán médiában. Egy negyvenmilliós országban a százötvenezres, gyors ütemben fogyó magyar közösség nem jelenthet veszélyt a többségre nézve. Mégis úgy mutatnak be minket az ukrán közvéleménynek, mintha mi lennénk a legfőbb akadályai Ukrajna felemelkedésének. A média torz tükrén keresztül felnagyítanak olyan jelenségeket, amelyeknek semmi köze nincs a valósághoz.

Miközben fel akarják számolni a magyar iskolákat Kárpátalján, egyre több ukrán gyerek és felnőtt szeretne megtanulni magyarul. A nagyobb kárpátaljai városok, Ungvár és Munkács magyar iskoláiba beíratott gyerekek közel negyven százaléka már nem magyar anyanyelvű. Ott nem az ukrán, hanem a magyar nyelv oktatása jelent nehéz feladatot a tanítók számára…

Valóban egyre népszerűbb Kárpátalján az ukránok körében a magyar nyelv. Egyre több ukrán iskolában indítanak fakultatív magyar nyelvtanfolyamokat. Főiskolánk Felnőttképzési Intézete a magyar kormány támogatásával már tavaly beindította a magyar mint idegen nyelv tanfolyamokat. Az ukrán lakosság körében annyira nagy volt az érdeklődés, hogy az minket is meglepett. Tavaly 45, javarészt ukránok által lakott településen, 52 helyszínen 140 csoporttal indult el a magyar mint idegen nyelv oktatása, 71 nyelvtanárral. A 2000 jelentkezőből decemberben 1136 ukrán ember vehette át főiskolánkon ünnepélyesen az oklevelét. Ők azok, akik sikeresen elvégezték a tanfolyamot. Idén már 62 településen, több mint 3000 kárpátaljai ukrán felnőtt igyekszik elsajátítani a magyar nyelvet a mi tanfolyamainkon. Számos ok miatt, amelyek között ott van a kettős állampolgárság vagy a magyarországi munkavállalás lehetősége is, egyre nagyobb az ukránok körében a magyar nyelv presztízse. Ugyanakkor a kormányzat semmitől nem riad vissza, hogy felgyorsítsa a kárpátaljai magyar közösség asszimilációját.