Menü megnyitása

A tehetség a magyar társadalomban

2015. augusztus 12.

A MATEHETSZ megbízásából 2015. májusában végzett országos reprezentatív közvélemény-kutatás eredményeiről.

Hidak a tehetségeseknek
A fiatalok 47%-a szerint az elmúlt években bővült a tehetségeseknek szóló programkínálat – derül ki egy friss felmérésből, mely országos reprezentatív mintán vizsgálta, hogyan gondolkodunk mi magyarok a tehetségről.

Rubik Ernőt, Hosszú Katinkát, Czeizel Endrét, Egerszegi Krisztinát és Szent-Györgyi Albertet említik leggyakrabban a tehetséggel kapcsolatos közvélemény-kutatás résztvevői, amikor tehetséges embereket kell megnevezniük, de a tízes listára még éppen fölkerül Bartók Béla is, akinek a születésnapján, március 25-én ünnepeljük minden évben a tehetség napját. A Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége (MATEHETSZ) megrendelésére elvégzett országos reprezentatív közvélemény-kutatásban 1000 fő 18-59 éves felnőtt és 160 fő 15-19 éves fiatal vett részt. A minta nemre, korra, településtípusra és iskolai végzettségre nézve is reprezentatív módon képviseli a magyar lakosságot.

A kutatás során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy mit gondolnak a magyarok a tehetségről, a tehetség felismerésének módjairól, a tehetséggondozási lehetőségekről, a tehetség hasznosulásról.

Kiemelkedő képességek
A tehetséget a válaszadók elsősorban veleszületett kiemelkedő képességként értelmezik, emellett a felnőttek az összefüggések gyors megértését, a kreativitást és a jó memóriát társítják hozzá. A fiatalok számára is fontos eleme a tehetségnek a kreativitás, de számukra a könnyedség („erőfeszítés nélkül ügyes”) és a kitartás, illetve az átlagtól eltérő látásmód a tehetség legfontosabb jellemzői.

A tehetség támogatását fontosnak tartják a válaszadók, mindössze 16%-uk gondolja úgy, hogy a tehetséget nem kell támogatni, az magától is kitör.  Háromnegyedük egyetért abban, hogy a tehetségek támogatása közös társadalmi feladat, a hátrányos helyzetű tehetségek támogatását kétharmaduk az állam dolgának tekinti.

A tehetségek támogatása a válaszadók szerint megtérülő befektetés, 79%-uk gondolja úgy, hogy a tehetséges emberek növelik az ország hírnevét, 70%-uk szerint pedig ők az ország sikerének a motorjai. Mindemellett nincs teljes egyetértés abban, hogy a tehetséges emberek hajtanak-e gazdasági hasznot, ezt csak a válaszadók 59%-a látja így. Miközben a túlnyomó többség (82%) egyetért abban, hogy a tehetséges ember is megdolgozik a sikerért, csak 22% gondolja úgy, hogy a tehetségeseket anyagilag is jól elismerik.

Szülők és/vagy tanárok?
A legtöbb válaszadó úgy gondolja, hogy a tehetség bármely életkorban felfedezhető, de kiemelt jelentőségűnek ítélik ebből a szempontból az óvodás és kisiskolás kort. Mind a felnőttek, mind a fiatalok úgy látják, hogy a szülőknek meghatározó a szerepük a tehetség felismerésében. A korábbi, 2013-as méréshez képest fontos változás, hogy a szülők generációja nagyobb arányban várja szakembertől, vagyis az óvónőktől és a tanároktól a tehetség felismerését (2013: 32%, 2015: 43%), ugyanebben az időszakban az iskoláskorú fiatalok véleménye pedig éppen ellentétes irányba változott: ők egyre inkább a szülőktől várják a tehetségük felismerését (2013: 34%, 2015: 43%).

Jól látható a válaszokból, hogy a legtöbb tehetségterületen a szülők a szakemberektől, tanároktól, edzőktől, zenetanároktól várják a tehetségek azonosítását, a főszabály alól csak néhány, az iskolai közegben kevésbé érvényesülő képességterület kivétel, mint például az üzleti érzék vagy a szervezőkészség.

Az iskolának a tehetség felismerésében és a tehetséggondozásban betöltött kiemelkedő szerepére mutat rá az a tény, hogy a gyerekes válaszadók alig egyharmada járatja a gyerekét valamilyen különórára. A különórák közel fele pedig sport jellegű foglalkozás. Azok a válaszadók, akik különórára járatják a gyereküket, a leggyakrabban a gyerek tehetsége, érdeklődése alapján választanak programot.

Mit ér a tehetség, ha magyar?
A tehetségek lehetőségeinek tekintetében Magyarországon továbbra is a pesszimista hozzáállás a jellemző, általános vélemény, hogy a magyarországi tehetségek jelentős része anyagi okok miatt kallódik el. Sokan osztják azt a véleményt, hogy külföldön sokkal könnyebben válhat a tehetséges ember sikeressé. A fiatal válaszadók ezen a téren is optimistábbak szüleiknél: mind itthon, mind külföldön nagyobb arányban tartják tehetségesnek az embereket, és több esélyt adnak annak is, hogy a tehetséges egyúttal sikeres is lesz, akár itthon, akár külföldön. Míg a szülők az anyagiak hiányát említik első helyen a sikertelenség okaként, a fiatalok úgy gondolják, hogy a tehetség sokszor az önbizalom hiánya miatt marad rejtve.

Jelentősen eltér a szülők és a fiatalok véleménye abban a kérdésben, hogy kinek lehet jó a tehetség kiteljesedése. Mindkét életkori csoport első helyen említi, hogy a tehetségek kibontakozása az egész országnak előnyös, a szülők 84%-a, a fiatalok 66%-a gondolja így, ám míg a szülők ezzel közel azonosként értékelik a személyes előnyöket (73%), addig a fiatalok kevesebb mint fele (46%) gondolja úgy, hogy saját személyes életében is előnye származik abból, ha tehetséges.

Mi a teendő?
A szülők kiemelt szerepe elvitathatatlan a tehetséges gyerek fejlődésének előmozdításában is, bár – csakúgy, mint a tehetség felismerésével kapcsolatban – itt is jelentős véleménykülönbség mutatkozik a szülők és a fiatalok között. A szülők fele (51%) ma is úgy véli, hogy a kulcsszerepe van a gyerek tehetségének kibontakoztatásában, ám a korábbi méréshez képest jelentősen nőtt azoknak a szülőknek az aránya, akik a tehetséggondozást a magyar állam feladatának tekintik (2013: 9%, 2015: 13%). A fiatalok véleménye ezzel ellentétes irányú elmozdulást mutat: 78%-uk elsőként a szüleire számít (szemben a két évvel ezelőtt mért 65%-kal), és az államra csak 5%-uk támaszkodna, ami csökkenés a korábbi adathoz képest.

A szülők szerint a tehetséges gyerekeknek leginkább iskolai keretek között működő, egyénre szabott tantervekre, külön feladatokra lenne szükségük (40%), emellett az iskolán kívüli egyéni különórákra mutatkozik a legnagyobb igény (24%). A fiatalok az iskolán kívüli egyéni különórák mellett teszik le a voksot (36%), második legfontosabbként pedig a versenyeken való részvételt említik (23%).

Emellett a tehetség felismerését és gondozását szolgáló minden tevékenységi formát örömmel vesznek a válaszadók az informálódási lehetőségtől a szaktanácsadáson, a tehetség felmérési lehetőségeken keresztül a szakkörök, táborok, szereplési lehetőség megteremtéséig.

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy mi jelenti a tehetséges fiatalok számára a motivációt. Kimagasló arányban (90%) a dicséret, a biztatás, a pozitív visszajelzés hat a leginkább motiválóan a tehetséges fiatalokra, a szakemberek, edzők, tanárok, a családtagok dicsérő szavai fontosabbak, mint a versenyeredmények. A pénzjutalom pedig csak a diákok 36%-a szerint motiváló hatású.

Lehetőségek tehetségeseknek
2015-ben a saját gyereküket tehetségesnek tartó válaszadók mintegy harmada nyilatkozott úgy, hogy az iskolában talált lehetőséget a gyerek jó képességeinek fejlesztésére, ez az arány a falvakban élők körében eléri a 40%-ot. Az iskola mellett a sportegyesületek, a művészeti iskolák és más tehetséggondozó formák is megjelennek a válaszok között. Ugyanakkor a válaszadók egyharmada nem is keresett gyermeke számára ilyen lehetőséget.  A föntiek alapján nem meglepő, hogy a 15-19 éves korosztály 38%-a szerint az elmúlt években több, 9%-uk szerint pedig jelentősen több lett a környezetükben rendelkezésre álló tehetséggondozó lehetőség. A szülők ebben is sötétebbnek látják a képet: 52%-uk szerint nem változott, 22%-uk szerint nőtt, 4%-uk szerint pedig jelentősen bővült a tehetséggondozó lehetőségek palettája a környékükön.

A pozitív változás tetten érhető a Nemzeti Tehetség Program ismertségében is: a szülők 20%, a fiatalok 24%-a állítja, hogy hallott már a Nemzeti Tehetség Programról, míg a szülők 6, a fiatalok 17%-a számára cseng ismerősen a MATEHETSZ neve.