Menü megnyitása

Váratlan designok alkotói

2013. szeptember 25.

A tehetség társadalmi megítéléséről országos, reprezentatív közvélemény-kutatást készíttetett a MATEHETSZ. Cikksorozatunk az eredményekről - 1.

Ki a tehetséges? Hogyan próbálja meghatározni a társadalom a tehetség fogalmát? Hogyan viszonyulunk a tehetségekhez? Jó tanulók-e a tehetségek, illetve minden jó tanuló tehetséges-e egyben? 

A tehetség az átlagon felüli teljesítményt jelenti a mai magyar felnőtt lakosság számára – derült ki a felmérésből –, és inkább az intellektuális, mint a fizikai képességeket értik alatta. Ezt a magyar közvélemény alapvetően veleszületett képességnek tulajdonítja, ami könnyebb előremenetelt tesz lehetővé egy fiatal számára. Ugyanakkor – főként a tizenéves válaszadók szerint – ahhoz, hogy valakit tehetségesnek tartsanak, a kreativitás, az eredetiség igen fontos komponens. Az intelligenciával összefüggő képességek megítélésében az életkor szerint észlelhető a különbség: a jelenlegi tanulók szerint a tehetség és az intelligencia közötti egyezések kisebb jelentőségűek, mint a felnőttek megítélése szerint.
 
Mit jelent az, hogy egy gyerek tehetséges? 
 
 
 
Hogyan lesz – a válaszadók szerint – egy ifjú ígéretből befutott tehetség? Erre a kérdésre is feleleteket keresett a TNS Hoffmann vizsgálata.  A tehetséges gyerekből a többség szerint az elhivatottsága, magabiztos fellépése révén lesz sikeres ember, de a sikerhez szükség van vele született képességekre éppúgy, mint új, eredeti ötletekre, megújulási képességre. A hozott előnyök, a logikus gondolkodás képessége önmagában azonban kevesek szerint elegendő a sikerhez.
 
A tehetséget a társadalom általában nem azonosítja automatikusan a „jó tanuló” sztereotípiával. Ugyanakkor a kutatók azt találták, hogy a tanulás terén a „jó tanuló” és a tehetség között igazán csak a gyerekek, illetve azok a szülők képesek a különbséget látni, akiknek a gyereke maga is tehetséges. A tizenévesek szerint ahhoz, hogy valaki jó tanuló legyen, leginkább szorgalomra, ambícióra van szüksége, de a kognitív képességek is fontosak. Egy veleszületett jó képességekkel rendelkező gyerek lehet tehetséges, de nem feltétlenül lesz belőle jó tanuló – gondolják a fiatalok. Míg a „jó tanulók” az elvárásoknak igyekeznek megfelelni, sok magolással, kész minták követésével, addig a tehetségek a váratlan ötletek, „designok” megfogalmazói, akik sokkal több örömüket lelik – a válaszadók szerint – a szellemi kihívásokban.  A jó tanulók a véleményalkotók szerint több területen is jól teljesítenek, sokat tanulnak, de gondolkodásukban gyakran görcsösek, merevek. A tehetségek ezzel szemben – vélik – leginkább egy területre összpontosítanak, azt érzik igazán fontosnak és sokat gyakorolnak abban, ami érdekli őket. A tehetségeknek az általuk kiválasztott cél eléréséhez kevesebb gyakorlásra van szükségük, mint társaiknak és e téren már első próbálkozásra is sikerélményük van.
 
A tehetséges fiatal (bal oldali oszlop) és a jó tanuló (jobb oldali oszlop) jellemzői a tanulók szemével
 
 
A vizsgálat kitért arra, hogy ki milyen tehetséges embert ismer. A felnőttek közül a többség ugyan ismer tehetségeket, de meglepő módon nem szereti megnevezni őket (arányuk 12%).  Viszonylag sokan vallják magukénak a 2009-2011 közötti tehetségsegítő program, a Géniusz jelmondatát: „Mindenki tehetséges valamiben” (5 %).  A válaszadók 3%-a saját magát tartja tehetségnek, az ismerősök köréből 3%, a művészek, sportolók közül 2-2%, a családtagok: a gyermekek, a házastárs, a rokonok köréből 2-2% említett konkrét nevet.
 
Az országos reprezentatív mintán végzett véleménykutatást a MATEHETSZ – Tehetséghidak program megbízásából a TNS Hoffmann végezte.