Menü megnyitása

Egész életemet átszőtte a matematika népszerűsítése és a tehetséggondozás

2013. december 13.

Interjú Károlyi Károly matematikussal, a Rátz Tanár Úr Életműdíj 2013-as díjazottjával.

Károlyi Károly, a Rátz Tanár Úr Életműdíj egyik 2013-as díjazottja 1994-től 2010-ig a Zalai Matematikai Tehetségekért Alapítvány balatonberényi matematika szaktáborában évente egy teljes héten át a felsős tanulók matematikai képességeit, logikus gondolkodását fejlesztette. Az alapítvány kétévente megrendezett, a tehetséggondozásról szóló pedagógus-továbbképzésein rendszeres előadó volt. Révkomáromban a 2010-ben elhunyt Oláh György húsz alkalommal szervezte meg a Nagy Károly Matematikai Diáktalálkozót, melyeknek 16 alkalommal volt előadója. A Pedagógus Szövetség felkérésére a Nyári Egyetem keretében négy alkalommal tartott előadást matematika tanárok számára. 
 

Ön 40 éven keresztül a Bátaszéki Általános Iskola és Gimnázium matematika-fizika szakos tanára volt. Melyek a legmaradandóbb élményei, emlékei erről az időszakról?
Rengeteg emlékem, jó élményem van. Az Iskolarádió „Törd a fejed!” műsorának felhasználása a matematika iránti érdeklődés felkeltésében, a tehetségek fejlesztésében 1967 és 1992 között sok kedves emlékkel gazdagított.  A televízió „Aki mer, az nyer”, vagy a „Körmönfontoló” című vetélkedője is örök emlék marad, ahol 5-6. osztályosok vetélkedtek egymással, én pedig több alkalommal a zsűri tagjaként szerepeltem. A TIT szervezésében a Kis Matematikusok Baráti Köre mozgalomban való részvétel, a Baráti körök vezetői részére rendezett szakmai konferenciák, és a levelező feladatmegoldó verseny elindítása is egy jelentős időszak volt az életemben.
 
1989-ben hirdettük meg először a Bátaszéki Matematikaversenyt felső tagozatosok részére, majd néhány év múlva bevontuk a 3-4. osztályosokat is, 1991 decemberében pedig Bátaszék nagyközség és Bonyhád város önkormányzatai létrehozták a Tolna Megyei Matematikai Tehetséggondozó Alapítványt, amelynek azóta is elnöke vagyok. 1992-től 2001-ig részt vettem a versenygyőztes tanulók és a tehetséggondozó tanárok táborában rengeteg helyszínen, például Zamárdiban, Vácon, Szegeden és Kőszegen, így ezekhez a helyekhez is kellemes élmények kötnek. 1994 óta én állítom össze a dunaszerdahelyi Katedra Matematikaverseny döntőinek feladatsorait is.
 
Mivel foglalkozik most, hogyan telik egy átlagos napja?
2006 óta nyugdíjas vagyok, egy kertes házban élünk ketten a feleségemmel, a gyerekeim már önállóak. Fiam vezető mérnök a Paksi Atomerőműnél, lányom vezető marketinges Budapesten. Reggel 6 és fél 7 között kelek, 8 óra körül bemegyek az alapítványi irodába és az adminisztrátori segítőmmel megbeszélem a napi teendőket. Délután tehetséges diákokkal foglalkozom az otthonomban, maradék időmet pedig felkészüléssel töltöm a Bátaszéki és Katedra Matematikaversenyekre. Ez a munka napilapok, internetes oldalak és szakanyagok tanulmányozását, illetve feladatok megoldását jelenti.
 
Ön működteti a Tolna Megyei Matematikai Tehetséggondozó Alapítványt. Ez milyen feladatokkal jár, pontosan mi a tevékenységük és ki a program célcsoportja?
A Tolna Megyei Matematikai Tehetséggondozó Alapítványt 1991 óta vezetem, harmadik osztálytól 12-ik évfolyamos tanulókig széles korcsoporttal foglalkozunk. 3-8. osztályos fiatalok részére számos versenyt szervezünk, ilyen a Bátaszéki Matematikaverseny, a Kalmár László Matematikaverseny, a Kenguru Nemzetközi Matematikaverseny vagy a Levelező Feladatmegoldó Verseny. Emellett szaktáborokat és hétvégi táborokat tartunk felső tagozatos diákoknak és központi szakköröket támogatunk. A versenyek és a táborok legtehetségesebb diákjainak díjazása is a mi feladatunk, emellett pedagógusok részére szakmai továbbképzéseket szervezünk meghívott előadók részvételével.
 
A Bátaszéki Levelező és a Bátaszéki Matematikaverseny az elsők között volt, amely a határon túli magyar diákokat és tanárokat is elérte. Milyen eredményei, tapasztalatai voltak ezeknek a versenyeknek?
1991 után kapcsolódtak be a felvidéki tanulók a Levelező Versenybe és a Bátaszéki Matematikaversenybe. A nálunk szerzett tapasztalatok alapján előbb Somorján, majd Dunaszerdahelyen rendeztek körzeti versenyeket, ezekre a megmérettetésekre meghívást is kaptam tanítványaimmal. Ilyen alkalmakkor a kísérő tanároknak a verseny ideje alatt előadást tartottam a magyarországi versenyekről, versenyfeladatokról. A bátaszéki versenyen a felvidéki tanárok szakmai kapcsolata mellett baráti kapcsolatok is kialakultak, melyek a mai napig tartanak.
 
1994-től a felvidéki verseny KATEDRA Matematikaverseny néven folytatódott, melynek döntőjére az öt levelezős forduló legjobbjai meghívást kaptak. A kétfordulós döntő anyagát az elmúlt 18 évből 14 alkalommal én állítottam össze. Az évek során (Galánta, Somorja, Párkány, Komárom, Zseliz) a kollégák már nem hoztak tanulókat a Bátaszéki Versenyre, mert nagyon nehéznek bizonyult számukra a megmérettetés, általában a mezőny végén végeztek. A mi tanulóink viszont az ő versenyeiken is jól teljesítettek, amit a két tanterv közötti különbséggel magyarázok.
 
Úgy tartják, a matematikai tehetség már nagyon korai életkorban megmutatkozik. Mit gondol, mit tehet a szülő, ha úgy érzi, hogy matematikában tehetséges a gyermeke?
Valóban már korán, alsó tagozatban kiderül, ha a tanuló matematikából kiemelkedik a kortársai közül. Felmerül a kérdés: a tanító vagy a tanár kompetens-e a vele való foglalkozásban. Milyen mértékben foglalkozzon vele? Hagyja a normális kerékvágásban, osztálytársai között, vagy kiemelje a közösségből? Legyen-e magántanuló és külön tanár foglalkozzon vele? Hagyjuk, hogy élje gyerekkorát, vagy csakis a tehetségének szentelje a szabadidejét? Mi szolgálja az érdekeit? A túlzott gondoskodás, a jó szándék és a szeretet nem elég, a tehetséges gyerekhez módszertani ismeretek szükségesek.
 
Ha egy jó matematikus gyereknek plusz órákat ad a tanár, akkor sikeressé teszi a tanulót? Boldoggá is? Mérlegelni kell, milyen mértékben hagyjuk, hogy a diák iskolán kívül azzal foglalkozzon, amiben tehetséges. Vitathatatlan, hogy fiatalon a diáknak minél több tevékenységet érdemes kipróbálnia. Minél több különböző dologgal kísérletezik, annál könnyebb megállapítani, hogy miben igazán kiemelkedő. Hatodik osztályos korban már biztosan kialakul, hogy valóban jó matekból, akkor célszerű egy hatosztályos gimnáziumban folytatni a tanulmányokat, ahol matematika tagozatos oktatás folyik.
 
Az Iskolarádió "Törd a fejed" feladatmegoldó versenyeit évtizedeken keresztül használta a diákok motiválására. Pontosan milyen volt egy ilyen feladatmegoldó verseny?
Az Iskolarádió „Törd a fejed!” című 10 perces műsorát a Kossuth Rádió kéthetente sugározta az általános iskolák felső tagozatos diákjai számára. Egy-egy érdekes matematikai feladatot közölt a műsorvezető, majd néhány nap állt rendelkezésre a feladat önálló megoldására. A következő adásban a műsorvezető értékelte a beküldött dolgozatokat, és a legjobbakat kiemelte, megdicsérte, esetleg egy szakköri feladatgyűjtemény volt a jutalmuk. A félév végén a félévi, év végén az egész évi munkát értékelte, szóbeli dicséreteket, könyvjutalmakat kaptak a tanulók. Abban az időben ez volt az egyetlen levelező verseny. A tanulókkal magnóval vártuk az adást, hogy minden pontosan meglegyen. Tanórákon az osztályokban lejátszottam a műsort, ezzel még újabb megoldókat szereztem a műsornak.
 
1982-ben 15 éves találkozót szerveztem Bátaszéken a régi és az aktív feladatmegoldók részére, amelyre lejött Budapestről a műsor szerkesztője, a műsor vezetője és egy riporter, aki beszélgetett a volt és aktív tanulókkal. Ezen a találkozón a felsős tanulók tapasztalhatták, hogy a szakköri tagok egy része gimnáziumba, illetve főiskolára, egyetemre jár, így jó példa állt előttük. 1987-ben megtartottuk a 20 éves találkozót, egy egész tanterem megtelt a megoldókkal. Ha mostanában beszélgetek a régi tanítványokkal, szinte mindenkinek eszébe jut valami kellemes emlék abból az időből. 
 
Mit üzen a fiatal tehetségeknek?
Önmagában a tehetség kevés a sikerhez. Ha már eldöntötte, hogy milyen pályát választ, akkor mindent nagy szorgalommal, kemény munkával a cél elérése érdekében tegyen meg. Állhatatosság és céltudatosság jellemezze életét. A családomnak pedig azt üzenem, hogy segítségük és támogatásuk nélkül ezeket az eredményeket nem tudtam volna elérni. Ezúton is köszönöm nekik!