Menü megnyitása

Gyümölcsöző koopetíció

2014. február 28.

Hol tart a Tehetségpontok hálózati szerveződése, melyek a sikerek, vannak-e fehér foltok a legnagyobb magyar tehetségszakmai együttműködésben? Erről kérdeztük Szvetelszky Zsuzsanna hálózatkutatót.

A kutatásaik alapján hol találhatók a Tehetségpontok hálózatának az erős fellegvárai?
A Tehetségpontok igen dinamikusan fejlődő hálózatot alkotnak. A nagyvárosokban található a Tehetségpontok többsége, ami érthető, hiszen a Tehetségpontok nagy része oktatási intézményekhez kötődik, márpedig ezekből – az óvodától egészen az egyetemig – a nagyvárosokban van a legtöbb. Ezért a hálózatok a nagyobb lélekszámú településeken csomósodnak intenzívebben. Ahogyan haladunk a kisebb települések felé, úgy csökken a Tehetségpontok száma. De azért amennyiben egy-egy kis településen van olyan „megszállott” tehetséggondozó, aki elkötelezetten mindent megtesz a tehetségígéretek felkarolásáért, akkor pontszerűen megszínezheti a tevékenységével ezt a hálózatot, de ez statisztikailag nem tekinthető igazából mérvadónak.

A kutatásai alapján mennyire tudnak élni a Tehetségpontok a hálózati együttműködés adta lehetőségekkel? Mennyire keresik és találják meg egymást e hálózat tagjaiként?
A tendencia azt mutatja, hogy egyre inkább élnek a hálózatosodásból fakadó lehetőségekkel, de azért még mindig fejlődhetne az úgynevezett horizontális kapcsolódás. Vagyis a Tehetségpontok többsége úgy tekint a Kárpát-medencében egyre gyarapodó hálózatra, illetve a szakmai munkát koordináló Tehetséghidak – korábban pedig a Magyar Géniusz – programirodára, mint valamiféle központra, amelyhez segítségért fordulhat. Ha sarkosan akarnék fogalmazni, azt is mondhatnám: a „szolgálati út” jól működik… Ez a segítség-kérés a „központtól” természetesen nemcsak anyagi forrásigény lehet, hanem információ, szakmai ötlet vagy egy jó gyakorlat, követendő példa is.

Azonban az, hogy a Tehetségpontok között valamiféle megosztás jöjjön létre – ami vonatkozhat információmegosztásra, tudásmegosztásra, a lehetőségek, eszközök megosztására –, még nem érte el a kívánatos szintet, bőven van mit javítani ezen a téren. Ahhoz, hogy ezen a téren fejlődhessenek a Tehetségpontok, egészen biztosan további képzésekre, a kooperáció oktatására lenne szükség.

Még egy fontos pontot találtunk a kutatásaink során, ahol kívánatos lenne a Tehetségpontok hálózatosodásán javítani: mégpedig a helyi beágyazottság, a lokalitás terén. Nemcsak a környező Tehetségpontokkal kellene ugyanis kapcsolatot tartani, hanem a helyi közösségek olyan kiemelkedő szereplőivel is, akik elkötelezettségükkel, szerepléseikkel, ismertségükkel, forrásukkal vagy tekintélyükkel hozzá tudnak járulni a Tehetségpont sikeres működéséhez. Az illető lehet akár egy helyi vállalkozó, a polgármester vagy egy művész – aki egyben talán szülő is, tehát a szerepek akár ideálisan keveredhetnek. Számos jó példát láttam az országban erre, hogy egy-egy Tehetségpont tudatosan figyeli, monitorozza a szűkebb környezetét, azt kutatva, kikkel építhet ki kapcsolatot, hol vannak a tehetségsegítő munkába becsatornázható kiaknázatlan együttműködési lehetőségek.

Nem lehet az az akadálya a Tehetségpontok együttműködésének, hogy a pályázatok, egyéb támogatások tekintetében konkurensnek érzik egymást?
Az együttműködéshez elengedhetetlen a bizalom: hogy ne úgy nézzek a másikra mint versenytársra, aki majd biztosan elhalássza előlem a legjobb pályázati forrásokat, hanem mint egy potenciális partnerre, mint egy bajtársra, akivel együtt a jelenleginél szélesebb horizontra láthatok rá. Aki a remélt források megszerzése érdekében elszigetelődik a többiektől, az meggyőződésem szerint csak ideig-óráig lehet sikeres. A források egyedüli megszerzése érdekében vállalt elszigetelődés ugyanis hamar vezet oda, hogy az adott Tehetségpont az újdonságoktól, a friss szakmai módszerektől is elszigeteli magát, ami a pályázatai minőségét hamar lerontja.

Magyarországon úgy tűnik, kevés gyakorlatunk van még abban, milyen eredményes lehet az az együttműködés, kooperáció, amikor egy hozzánk hasonló szereplővel együtt, egy közös cél érdekében kapcsolódunk össze.  Pedig már jó tíz éve ismerjük a hálózatkutatásban az együttműködés, a kooperáció és a verseny, a kompetíció ötvözéséből született fogalmat: a koopetíciót. Ilyesmire lenne szükség, ami biztos, hogy nem könnyű, de vélhetően célra vezető, mert a tehetséggondozás társadalmi kérdés. A gyakorlatban arra lenne szükség, hogy a Tehetségpontok találkozóit ne egy központ szervezze, hanem ők keressék egymást, szervezzék meg a találkozási alkalmaikat. Ez is, mint oly sok minden a hálózatok világában, az egyéntől függ. Tehát hiába intézmény egy-egy Tehetségpont, minden azon múlik: van-e egy-két olyan agilis munkatársa, aki a motorjává, a lelkévé tud válni az együttműködésnek. Ha van egy-egy helyen ilyen központi személyiség – hálózatelméleti kifejezéssel élve: csomópont vagy hub – akkor ő különösebb előtanulmány vagy képzettség nélkül is képes lesz a kapcsolatok kialakítására.

Az első kutatásunk után készítettünk egy olyan networking kézikönyvet, ami mindössze negyven oldalon igen gyakorlatias tanácsokkal, útmutatásokkal szolgál arra nézve, hogy miként lehet hatékonyan tevékenykedni egy hálózatban, sőt, arra nézve is, hogy milyen buktatókat érdemes elkerülni.

Miről marad le az Tehetségpont, amely nem él a hálózati lét adta előnyökkel?
Elsősorban a naprakész információkról. Ha zárt rendszerként működik, s nem kapcsolódik össze másokkal, a világgal, akkor hamar alakulhat ki torz elképzelése arról, hogy hol is a helye, mi is a dolga. A friss információk érdekében tehát a hasonló profilú Tehetségpontokkal való kapcsolattartás elengedhetetlen. De az is fontos lehet, hogy eltérő szakterületű tehetségsegítő intézményekkel is kiépüljenek az együttműködések: egészen új megközelítéseket, ötleteket tanulhat mondjuk  egy művészeti profilú tehetségpont egy sport-orientált vagy természettudományokban jártas szakmai közösségtől. Az ilyen kapcsolódások abban segíthetnek, hogy rálássunk a tehetséggondozás egészére, a tehetségsegítés nagyobb szakmai, módszertani folyamataira. Tehát aki bezárkózik, az a folyamatos ötletbörze lehetőségéből marad ki.

A Tehetségpontok Kárpát-medencét behálózó rendszerén belül kialakultak már kisebb részhálózatok is?
Igen, mert szerencsére vannak olyan lelkes megszállott tehetségsegítők, akiket nem érdekel semmilyen nehézség, sem zsúfolt órarend, sem alacsony fizetés, mert ha hallanak egy tehetséges diákról a szomszéd városban, akkor mindenképpen szeretnék őt és a tanárát megismerni. Ezek az emberek igen fontos híd-személyiségek. Sok országos hírű tanár tartozik közéjük, és nekik, mint a jó királynak, mindig poros a lábuk, mert járják az országot, kapcsolatokat szőnek, ezáltal országos folyamatokat építenek ki.

Aztán vannak olyan speciális tehetség-részterületek, ahol nincs sok szereplő országosan, így hamar híre megy a kiemelkedő egyéniségeknek. Lehet ilyen például egy szakma részterülete, ahol élő műhely szerveződik egy településen, és oda még a határon túlról is érkeznek az érdeklődők tapasztalatcserére.

Előfordul, hogy a Tehetségpontok hálózatosodását maguk a tehetséges diákok sürgetik?
Igen, mert a mai diákok már az Y és Z generáció tagjai, így a rendelkezésükre álló infokommunikációs eszközökkel mozgékonyan tudnak kapcsolatokat létesíteni. Konkrét példaként az jut eszembe, hogy nyolc gimnázium tanulói megszerveztek egy országos válogató versenyt a nemzetközi vita világbajnoksághoz. Ebben a kis hálózatban fővárosi és vidéki gimnázium egyaránt részt vett, s sikerrel bonyolították le a magyarországi döntőt önerőből, úgy, hogy a zsűrit maguk kérték fel, a cateringet, a vendéglátást pedig a szülők oldották meg – házi süteményekből.