Menü megnyitása

A képességek svédasztala

2013. október 23.

Beszélgetés Polonkai Máriával a gazdagító programpárokról.

Gyorsítás, mélységi gazdagítás, lazítás – olyan szakszavak, amelyek mindegyike a tehetséges gyerekek képességeinek a kibontakoztatását segíthetik: a gazdagító programok és programpárok keretében.

 
- Mit nevezünk pontosan a tehetségsegítésben gazdagításnak?
- A tehetséggondozásnak több útja lehet. Az egyik, amit Magyarországon nem szeretnek: a szegregáció. Ennek a módszernek a képviselői azt vallják: a tehetségekkel a többiektől elkülönítve kell foglalkozni, ráadásul a tehetséges fiatalnak kifejezetten azt a tudásterületét kell fejleszteni, amiben kimagaslót nyújt.  A másik módszert gyorsításnak nevezzük, amikor például az általános iskola alsó tagozatában a kiemelkedő képességű tanuló egy év alatt két osztályt végez el, vagy amikor egy fiatal a megszokottnál korábban kerül egy felsőoktatási intézménybe. Nálunk még ez sem igazán elterjedt, bár azért akad rá már néhány példa. Hazánkban leginkább a harmadik nagy tehetséggondozási terület terjedt el: a gazdagítás. Már maga a szó is azt ígéri: többet, mást adunk valamiből. Olyasmit, aminek a révén egy adott tehetségterület iránt felkeltjük és tartósan fenntartjuk a fiatalok érdeklődését. Sőt, ki is szélesítjük, olyan témák iránt tesszük fogékonnyá a gyereket, amiről korábban nem is sejtette, hogy őt érdekelheti. A gazdagítás folyamata során „megkínáljuk” a fiatalt sokféle tevékenységgel, s ha már tudja, hogy melyik tetszik neki ezek közül, akkor az adott területen tovább lehet őt vezetni.
 
- Ez egyfajta „tehetség-letapogatás”?
- Inkább azt mondom: elkészítjük az egyéniségének a tehetség-mintázatát, ami még nem egy szűk tudományágat jelöl ki, inkább csak nagy képesség-területeket. Kiderül a gyermekről, hogy a természettudományok iránt vonzódik, ott messze az átlagot meghaladó képességekkel rendelkezik, de azt még nem tudjuk pontosan, hogy majd a kémia vagy a fizika terén mélyül-e el véglegesen a tudása és a tehetsége. Olyan ez, mint egy képesség-svédasztal: a fiatal minden készségterületből csipeget egy keveset, és ami ízlik neki, abból kér többet is. Ilyenkor több út áll előttünk: választhatunk mélységében történő gazdagítást, amikor az adott készségterületen egy-egy szűk témakörben mély összefüggéseket mutatunk meg a tehetséges fiatalnak. Választhatjuk a tartalmi gazdagítást, ha az iskolában nincs idő igazán a részleteket bemutatni, és egy adott tantárgyból csak nagy vonalakban halad a tananyag, akkor ezzel a módszerrel minden fő állomáson az átlagnál többet, színesebb tudást sajátíttatunk el a diákkal. De az is célravezető lehet, ha gyorsítani tanítjuk meg a fiatalt, hogy egységnyi idő alatt több ismeretre, tudásra tegyen szert, vagyis az ismeretek feldolgozásának a képességét fejlesztjük. Azt azonban soha nem szabad elfelejtenünk, bármelyik módszert válasszuk is a gazdagítás tárházának, hogy akár így, akár úgy, de a fiatal személyiségét kell fejlesztenünk. Van, aki azt szereti, ha kap egy önálló feladatot, egy héten át egyedül gyűjt anyagot a kérdésben a könyvtárban vagy az interneten, majd az összegyűjtött tapasztalatokat meg akarja beszélni a mentorával. Ez egy lehetséges módszer. De lehet, hogy a másik diák azt szereti, ha csoportban dolgozhat, mert a folyamatos közös gondolkodás, megbeszélések során tudnak intenzíven, egymást inspirálva haladni. 

Polonkai Mária debreceni Bonis Bona díjasok körében
 
- A gazdagítás mindig az „erős oldal” fejlesztését jelenti?
- Döntés kérdése! Lehet, hogy úgy segítek egy tehetségnek, ha valamelyik gyengébb oldalát fejlesztem. Hiszen ha valaki valamiben kimagasló, de egy másik képességben elmarad a többiektől, akkor a személyiségében aszimmetria keletkezik. Ha valaki kiugróan logikusan gondolkozik, ugyanakkor nehezen olvas, az utóbbi az előbbi rovására mehet, tehát nem szabad elhanyagolni az olvasást sem. De gazdagítás lehet egy lazító program is, amikor a jó teljesítmény érdekében engedem pihenni, kikapcsolni is a fiatalt, hogy aztán új lendületet véve még sikeresebb lehessen. Ezen a területen hasznos formák a táborok, a kirándulások, az úszás, a játék, a manuális vagy művészeti tevékenységek. Ilyenkor leülepszik, elrendeződik a tudása a saját tehetségterületén. Szinte mindegy is, hogy lazításként játszik, ír vagy iskolarádiózik – a lényeg az intenzív „másfajta” tevékenység. 
 
- Hogyan lesznek ezekből gazdagító programpárok?
- A programpár lényege az, hogy van egy rendszeres foglalkozási sorozat, a tanórákon kívül, de a tanéven belül, és ehhez társul egy intenzív szakasz. Ez az intenzív időszak ősszel-télen főként a hétvégékre koncentrálódik, könyvtári, múzeumi, műhely- vagy műterem-látogatásokra és hasonló programokra, míg nyáron ez a pár-tevékenység lehet egy tábor vagy túra; de az is lehet, hogy a diákok és a tanáruk kapnak egy hét labor-lehetőséget, amikor intenzíven kísérletezhetnek. Vagyis van egy olyan kiegészítő program, amely térben és időben elválik a már említett tanórán kívüli iskolai tevékenységtől, miközben szervesen kiegészíti azt. A gazdagító programpárok lényege a komplexitás: mindent mindennel lehet kombinálni a minél sikeresebb tehetséggondozás érdekében. 
 
- Tehát aki ilyen programpárt tervez, annak a már meglévő gazdagító programját kell más „műfajban” bővítenie?
- Pontosabban térben és időkeretben tágítania. Míg az iskolában még tömbösített órákkal is csak két-három órát lehet folyamatosan egy adott területtel foglalkozni, addig egy hétvégén akár tizenöt óra is a rendelkezésére állhat a pedagógusnak ugyanazon témára. A hétvégi programpár jó alkalmat kínál a szülők bevonására a gazdagító tevékenységbe. Főként a kisebbeknél igaz ez: az anyuka vagy apuka olyan helyzetben látja a gyermekét, amilyennel még nem találkozott. Például az óvodában – ahol a gazdagítás helyett még az érzékenyítés kifejezést használjuk – egy állatkerti látogatás a szülők bevonásával rengeteg új tapasztalatot kínál: kiderül, hogy a gyerek nem fél az állattól, érdeklik az állatok, az élőlények, könnyen fogadja be róluk az új ismeretet. Mindez segítséget jelenthet a szülőnek az iskolaválasztásban, a gyerek képességeinek a megismerésében. Minél nagyobb a gyermek, annál specializáltabbak lehetnek a gazdagító foglalkozáspárok. Kétségtelen: ahhoz, hogy gazdagító programpárt találjon ki egy pedagógus, nagyfokú kreativitásra van szüksége. De a lehetősége nyílik arra, hogy a gazdagító programpár tervezéséhez és kivitelezéséhez segítő társat kérjen fel, ez a segítő lehet egy művész, egy pedagógus, egy edző vagy egy mesterember. Nagyon fontosnak tartjuk a szakképzők bevonását a gazdagító programpárokba. Szeretnénk új funkciót adni a kollégiumoknak: ezek ma még a tehetséggondozás szempontjából alvó intézmények, pedig a sok közösen töltött szabadidő jó lehetőséget kínálhat a gazdagító programokra és programpárokra.