Menü megnyitása

Ki a kedvenc filozófusod? Magyar siker a Nemzetközi Filozófiai Olimpián.

2014. szeptember 18.

Merker Iván ezüstéremmel tért haza a Vilniusban rendezett Nemzetközi Filozófiai Olimpiáról.

Takács Márta Tanárnővel és Merker Ivánnal beszélgettünk a vilniusi Nemzetközi Filozófiai Diákolimpián szerzett ezüstérem kapcsán felkészülésről, versenyzésről és a folytatásról. PÁROS INTERJÚ.

A filozófia mintha mostohagyermek lenne a tantárgyak között. Tanárnő, a filozófia a mai napig választható tárgy, vagy kötelező bizonyos óraszámban hallgatniuk a tanulóknak?
T.M.: Itt, a Fazekasban kicsit más a helyzet, mint az ország többi iskolájában. Tudomásom szerint az új törvények szerint a filozófia csak bizonyos tagozatokon kell megjelenjen kötelező óraként, a többi helyen csupán választható tárgy. Nálunk maradt a filozófia korábbi státusza, négy osztályunk van egy évfolyamon, ebből háromban tanulnak heti egy órában filozófiát, illetve 11-12. évben fakultáció is választható, ami heti két plusz órát jelent. Így tanult Iván is, bár ő a szokásosnál egy évvel korábban kezdte.

Iván, miért éppen a filozófia?
M.I.: Kilencedik végén merült fel bennem, hogy az osztályom pár tagjával együtt filozófiát hallgassak. Engem nagyon érdekelt, hogy mi történik egy ilyen órán, a tanárnő pedig – aki korábban az osztályfőnököm és magyartanárom volt – biztatott, hogy kipróbáljam. Így kezdtem filozófiát tanulni, eleinte csak bejártam az órákra, majd tavaly jelentkeztem az OKTV-re és ahogy a versenyben egyre előrébb jutottam, nőtt az elkötelezettségem és a motivációm is.

T.M.: Ehhez hozzátenném, hogy a nemzetközi diákolimpia válogatóján az tud indulni, aki bejutott az OKTV döntőjébe, és vállalja, hogy idegen nyelven – angol, német, francia vagy spanyol –, számítógéppel ír esszét. Évente a 30 OKTV döntős közül nagyjából 15 diák él ezzel a lehetőséggel. Közülük lett első és második helyezett idén Perczel Jakab és Iván, a magyar csapatot pedig Pató Attila vezette.

Mivel gazdagítja az érdeklődésedet ez a tudományág?
M.I.:  Véleményem szerint a legtöbb tudományos területhez kapcsolódhat a filozófia, rengeteget ad hozzá a többi közismereti tárgyban szerzett tudásomhoz.

Számos ága-boga van a filozófia tudományának, számodra mi a legizgalmasabb benne, miben mélyedtél el?
M.I.: 
Az OKTV-s és a diákolimpiai esszémben is esztétikai gondolatokkal foglalkoztam, de nagyon körvonalazott érdeklődési köröm a filozófián belül még nincs. Az már tisztán látszik, hogy az etika például nem az én irányom. A Filozófiai Diáktalálkozón is egy művészeti téma került elő, művészet és társadalom kapcsolatáról írtam, az OKTV-n a művészet lényegéről értekeztem egy Baudelaire versrészlethez kapcsolódóan, és a diákolimpián is egy olyan idézetet választottam, ami a New York Times könyvrovatában jelent meg, és az eredetiség, a művek eredetiségének kérdését vetette fel.

T.M.: Kiegészíteném Ivánt: az előítéletek szerint a filozófia Ivánnál jóval idősebb emberek tevékenysége, és ez a probléma valóban adódik a fiatalabb korosztálynál. Abba tudnak filozófiai gondolkodást bevinni, amihez van tapasztalati anyaguk. Iván egy társadalomtudományi tagozatú osztályba jár, ahol emelt szinten tanulja az irodalmat. Minden fiatalra igaz, hogy arról tud jó és meggyőző filozófiai esszét írni, ahonnan van elegendő tapasztalatmennyisége és olvasmányélménye.

Hogyan merült fel a diákolimpiai nevezés ötlete?
M.I.: 
Minden az OKTV-vel kezdődött, amit megpróbáltam azon az alapon, hogy nincs vesztenivalóm. Az OKTV első fordulója nem volt túl bonyolult, majd a hatodik legjobb ponttal jutottam a második, esszéíró fordulóból a döntőbe, és később a fináléban is sikerrel szerepeltem. Innen egyenes út vezetett a diákolimpiáig, amit szintén egy tét nélküli próbaként fogtam fel. Nem láttam túl sok esélyt, hiszen tudtam, hogy nálam legalább két évvel idősebbeket kell majd legyőznöm.

Hogyan zajlott a felkészülés?
M.I.:  Két és fél hetes időszak volt, amelybe még egy osztálykirándulás is bele kellett férjen. A tanárnő adott olvasmányt, ami röviden összegezte a jelentős filozófusok munkásságát. Emellett rengeteg szakszót és fogalmat kellett megtanulnom angolul, melyek egy átlagos szótárban nem szerepelnek. A felkészülés keretében írtam négy angol nyelvű esszét, melyeket a tanárnő átnézett és jelezte a hibákat. Ezen felül magam is utánaolvastam témáknak, melyek hiányosságként merültek fel a felkészülés során.

T.M.:  Valóban nagyon rövid idő állt a rendelkezésünkre, és az világos volt, hogy ennyi idő alatt nem lehet és nem is kell lezavarni a teljes filozófiatörténetet. Jilly Viktor tanár úr is rengeteget segített a felkészülésben, aki a próbaesszéket angol nyelvhelyességét ellenőrizte. Az én felkészítő munkám csupán a legvégén került bele, Iván magyartanárának alapozó segítsége is kellett, tehát a felkészülés egy több szereplős, interdiszciplináris tevékenység volt. Emellett az a véleményem, hogy a tantárgyi felkészítés mellett a legfontosabb a fiatal önismereti fejlesztése, hogy az adott diák tudja és felismerje, hogy miben jó, mihez van elegendő tapasztalatmennyisége, amit a versenyen úgy tud elrendezni és mozgósítani, hogy az egy esszében hatásos legyen. Ivánnal például a felkészülési időszakban szórtuk ki az etikai témákat, mert írt egy rémesen rossz állati jogokról szóló esszét, amiből kiderült, hogy ez nem az ő témája. Létezik a nagyon logika-centrikus, nyelvi megközelítésű filozófia, amiről szintén le kellett beszélnem Ivánt, mert kiderült, hogy nem ez az erőssége, hanem a szórakoztató, rendkívül gazdag tudásanyagot felvonultató, de kimondottan publicisztikai jellegű esszé áll közel hozzá. Miután ezek kikristályosodtak, már csak azért kellett szorítani, hogy az olimpián legyen ilyen téma. Emellett Iván támogató családja és az otthonról hozott minta is meghatározó jelentőségű volt.

Iván, hogyan képzeljünk el egy ilyen versenyt?
M.I.: 
Az első nap a megérkezésről, városnézésről, ismerkedésről szólt, ekkor hivatalosan még nem foglalkoztunk filozófiai kérdésekkel, bár meglepő momentum volt számomra, hogy még életemben nem kaptam meg annyiszor a “ki a kedvenc filozófusod” kérdést, mint ott az első napon. A második nap délelőttjén kezdődött a négy órás verseny, ami számítógépen zajlott, számos titkosító kóddal védve. Itt négy idézetet kaptunk, választani lehetett egyet, én az eredetiséggel foglalkozó témát választottam. Nagyon fontos volt jól beosztanom a rendelkezésre álló időt, és fontos elmondani, hogy nem arról szól egy ilyen verseny, hogy ki tud több filozófust felsorolni releváns álláspontjukkal az adott témában, hanem az eredetiség, a relevancia, az érvelés koherenciája számít igazán.

Tanárnő, milyen értékelési szempontok merülnek fel az esszék elbírálásakor, egyáltalán, hogyan zajlik ez a folyamat?
T.M.: Azok a tanárok, akik kint vannak a versenyen – idén köztük én is – a zsűrizést is vállalják. Az kizárt, hogy az adott tanár a saját diákját, vagy országának versenyzőjét kapja bírálásra, ezt garantálja a szigorú kódolási rendszer. Elolvassuk a dolgozatokat és nullától tízig pontozzuk őket. A szabály szerint 7,5 pont fölött döntőbe javasoljuk a dolgozatot, 5 és 7 pont között bizonytalanok vagyunk, 5 pont alatt pedig nem javasoljuk a munkát további bírálatra. A legjobb szövegeket arról lehet felismerni, hogy egészen egyszerűen hatnak. A legfontosabb szempontok a kapcsolódás a témához, annak filozófiai megértése, az érvelés meggyőző ereje, a koherencia és az eredetiség.

Hogyan tudta Ivánt segíteni közvetlenül a verseny előtt Vilniusban?
T.M.: A verseny ideje alatt alig találkoztunk, idén az eddig megszokottaktól eltérően teljesen külön szállásolták el a diákokat a felkészítő tanároktól, ez nem volt túl szerencsés. A második nap végén már izgultam, hogy mi lehet Ivánnal, persze sms-eket azért váltottunk.

Iván, számítottál az ezüst helyezésre, esetleg jobbra is?
M.I.: Egyáltalán nem számítottam ekkora sikerre. Nem volt konkrét előzetes elvárásom, azzal számoltam, hogy nincs túl sok esélyem, hiszen például egy olyan lány is volt a csapatban, akit már felvettek Cambridge-be filozófia szakra, ő végül aranyérmes lett.


Mi a teendője egy felkészítő tanárnak az érmek kiosztása után, hogyan tovább?
T.M.: Szeretném, ha Iván továbbra is megmutatná magát és a tudását. Arra bátorítom, hogy foglalkozzon továbbra is ezzel a területtel, hogy a tehetségét kamatoztassa. Úgy tudom, hogy újságíró szeretne lenni és remélem, hogy későbbi munkájában is viszi tovább a filozófia szellemét.

Iván, mik a terveid az érettségi után?
M.I.: A társadalomtudományos érdeklődésem erős, de a közgazdaságtan is érdekel, errefelé orientálódom, később pedig valóban szeretnék írni, vagy újságíró lenni, de sok más tervem is van.

Kinek ajánljátok, hogy foglalkozzon a filozófiával?
M.I.: Bárkinek, mert mindenhez tud támpontot nyújtani, persze mellette el kell viselni azt is, ami számára kevésbé érdekes benne.

T.M.:  Csatlakozom Ivánhoz; mindenkinek. A fiatal korosztálynak különösképpen, hiszen ebben az életkorban mindenki keresi önmagát, a helyét a világban, így hasznos lehet, ha alaposabban végiggondol bizonyos kérdéseket. Van is egy kezdeményezésünk; filozófiai teaházakat szervezünk a mifil.hu oldallal és az Eötvös Collegiummal közösen. Ez más országokban bevett találkozási forma idősek és fiatalok számára egyaránt, jó volna itthon is meghonosítani.