Menjetek, hogy jöjjetek!

Fröhlich Johanna az Alkotmánybíróság tanácsadója, a 2014-es év egyik Sólyom-ösztöndíjasa. A támogatásnak köszönhetően a következő egy évben az amerikai Notre Dame  Law School LLM képzésén kutatja az alkotmányjog érvelési módszereit és elméleteit.

2011 óta az Alkotmánybíróságon dolgozol tanácsadóként. Hogyan képzeljük el a munkádat?
Az Alkotmánybírósági munka korábbi tapasztalatok miatt nem volt számomra teljesen ismeretlen. Olyan munkát kell elképzelned, ahol nagy csendben, többnyire mindenki a saját szobájában dolgozik az ügyeken. Minden biztosítva van a nyugodt, elmélyült munkához. Stumpf István alkotmánybírósági törzskarában dolgozom, ahol intenzív szakmai viták folynak, szabadjára vagyunk engedve abban az értelemben, hogy minden véleménynek helye van; viták és diskurzusok révén igyekszünk eljutni a legjobb megoldáshoz. Az egymást inspiráló, termékeny eszmecsere pozitív mintája valósulhat így meg, hiszen két másik kollégámmal nagyon jól kiegészítjük egymást, különböző látásmódokat és nézőpontokat hozunk a vitákba, amelyekkel ilyen módon segítjük az Alkotmánybíróságon folyó munkát. Mivel a kutatási területem az alkotmányjogi érvelés- és értelmezéselméletek, így az ebben a témában folytatott kutatásokat a gyakorlatban, egy-egy vita során valódi helyzetekben is kamatoztatni tudom.

Miért éppen az alkotmányjog volt az, ami az egyetemen megragadta a figyelmedet és kijelölte a pályádat?
Mindig is fogékony voltam az elméleti kérdésekre, filozófiai, irodalmi érdeklődésem is a nagy kérdések, a dolgok mögötti lényeg megragadására irányult. Akármilyen jogterülettel is foglalkozik az ember, az alkotmány minden esetben a mércét jelenti, hiszen arra minden jogi normát visszavezethetünk, vagyis az alkotmányban foglalt elveknek és szabályoknak minden más jogszabállyal szemben érvényesülniük kell. A Mathias Corvinus Collegiumban tanáraim is nagy hatással voltak arra, hogy errefelé orientálódtam. Tehát a saját érdeklődésem, hogy szeretek a dolgok mögé nézni és tanáraim, valamint a gyakornoki tapasztalataim együttesen alakították az orientációmat.

Hogyan kerültél kapcsolatba az ösztöndíjjal?
Sólyom elnök úrral már korábban kapcsolatba kerültem. Csink Lóránt kollégámmal közösen kötetet írtunk  az Alaptörvény értelmezési és elméleti kérdéseiről. Az új alkotmány rengeteg kérdést vetett fel,  mi pedig arra tettünk kísérletet, hogy a legfontosabb vitás kérdéseket együtt, elméleti megalapozással karöltve tárgyaljuk. Elsőként a Gondolat Kiadót kerestük meg a kézirattal, s mivel őket érdekelte a téma, ezért már csak anyagi támogatást kellett találnunk a megjelenéshez. Ekkor elnök úrhoz eljutott a kéziratunk és úgy döntött, hogy támogatja ennek a megjelenését. Így már tudtam az ösztöndíj lehetőségéről, és amikor megfogant a gondolataimban az amerikai ösztöndíj, akkor pályáztam a rá.

Milyen élmény volt a találkozás az Elnök Úrral?
A kötet megjelenéséhez nyújtott segítségét megköszönve már beszélgettem elnök úrral.  Az első találkozáshoz képest, amikor többnyire szakmai kérdésekről beszélgettünk, most a kutatásaim mögötti személyes motivációkról is szó esett. Nagyon sokat jelentett a támogatása és érdeklődése a kutatás kimenetelét illetően, mindez biztosan sokszor eszembe jut majd, ha nehézségekkel kerülök szembe a következő hónapokban. A jelenlegi találkozás is visszaigazolta azt a korábbi benyomásomat, hogy elnök úr nyitottsággal és éleslátással keresi a lehetőségeket, hogy olyan elhivatott fiatalokat segíthessen, akik igyekeznek magas szakmai színvonalon foglalkozni egy-egy fontos témával.

Mire fordítod az ösztöndíjat?
Kifejezetten amerikai tanulmányokra készültem, mert az amerikai típusú, „common law” jogi, alkotmányjogi érvelés módszerei, elméletei foglalkoztatnak. A három amerikai egyetem közül végül a Notre Dame Law Schoolra esett a választásom, ahonnan ösztöndíjat is kaptam a tanulmányaimra. 2013 januárja óta készülök a kinti tanulmányaimra, rengeteg munkám és energiám van ebben.

Milyen kutatási irányt jelöltél ki magadnak?
A kutatásomnak három szintje van. Az első egy joggyakorlat-elemző szint, amelyben az amerikai bíróságok értelmezési, érvelési gyakorlatát szeretném megvizsgálni. Könnyen belátható, hogy a jogszabályok és a valóságban érvényesülő joggyakorlat különbözik egymástól, s e két szint között nem pusztán automatizmuson alapuló folyamatok állnak. Ahogy jogász körökben gyakran elhangzik; jog az, amit a bíróság annak mond. Ami a jogszabályokban leírt módon szerepel, azt a bíróságoknak értelmeznie kell, és ez lesz valójában az érvényesülő jog. Az itthoni és a német jogterület alkotmányjogi joggyakorlatának elemzésében van némi tapasztalatom, de az amerikai alkotmányjogi érvelést és bírói gyakorlatot is szeretném tanulmányozni.
A második szint annyiban absztraktabb, hogy annak megválaszolására irányul: vajon milyen folyamatokon alapul a common law típusú jogi érvelés, vagyis milyen jogértelmezési módszerek, eljárások révén jut el a bíró a szövegtől az eset megoldásáig. A jog ugyanis, akár elvontan, akár a gyakorlatban, csakis a szövegen keresztül létezik, tehát a jog csak a szövegben „élhet”. A jogászoknak a legmeggyőzőbb érvelés mindig a jog betűjére való hivatkozás, ezzel demonstrálják függetlenségüket, elfogulatlanságukat. Nagyon előremutató annak tanulmányozása, hogy a bírák hogyan viszonyulnak a szöveghez az egyes országokban; hogyan építik fel az érvelést, milyen érveket használnak, milyeneket nem, milyen stílusban formálják a jogi nyelvet.

Eszerint a jogi szövegek inkább megkötik, vagy éppen teret engednek a bírói jogértelmezésnek?
A szöveg kétarcú, hiszen egyrészt hiába ragadható meg látszólag könnyen , a szöveg és így a jogi szöveg sem adhat ki egyetlen kétséget kizáró eredményt. A szövegbe mindig belekerül annak a személye és kultúrája, aki írja és aki értelmezi azt, vagyis az automatizmuson alapuló, mindenfajta szubjektivitást kizáró jogértelmezés nem lehetséges. Ilyen szempontból a jogi szövegek nyitottságáról beszélhetünk. Ugyanakkor a szöveg jelentéstartalmai bár mélyre nyúlnak, a jogi szövegek értelmezésének viszonylag behatárolt rendje és struktúrája alakítható ki bizonyos feltételek mellett, amely tehát behatárolja az értelmezést. Ezen a területen már érintjük a nyelvfilozófiát, a szociológiát, pszichológiát, amelyek mind releváns tényezői a bíró jogfelfogásnak, s végül a jogi kultúrának.

A kutatásom harmadik dimenziója pedig annak megválaszolására irányul, hogy eljuthatunk-e olyan szabályosságokig, amelyek az alkotmányjogi érvelési módszerekben hasonlóan jelen vannak az európai és az amerikai common law típusú jogi kultúrában is. Ahogy említettem, azt nem remélhetjük, hogy megdönthetetlen erejű szabályosságok létezhetnek ebben a körben, mint a matematikában. Mégis, nagyon tanulságos és elgondolkodtató lenne, ha kimutathatók volnának olyan szabályosságok, amelyek a jogértelmezésben az adott, értelmezendő szövegtől függetlenül léteznek. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a jogszabályt megalkotó, külső akarattól függetlenül a jogi szövegek értelmezésének és ezzel együtt a jog érvényesülésének önálló szabályosságai vannak; nem minden akarat válhat joggá. Másrészt az újonnan bevezetett alkotmányjogi panasz ugyancsak aktuálissá teszi a fenti kérdéseket, hiszen annak lényege éppen az, hogy a rendes bíróságok alkotmányossági érvelése vizsgálhatóvá válik.

A magyar alkotmány módosítása befolyásolta az érdeklődésed alakulását?
A szakmai érdeklődésem irányát kétségtelenül befolyásolta, hogy az elmúlt években az Alkotmánybíróságon dolgoztam, és szembesültem mindazokkal a kérdésekkel, amelyek az előbb elmondott elméleti dilemmák gyakorlati oldalán felmerültek. Emiatt szerencsésnek érzem magam, hiszen az elmúlt évek rendkívül inspirálóak voltak számomra. Alkotmányjogászként ennél érdekesebb, tanulságosabb időszakot nem kívánhattam magamnak; ahogyan egy külföldi kollégám fogalmazott, ritka jogászként tapasztalni, hogy milyen lehet egy jogi kísérleti laboratóriumban dolgozni.

Az ösztöndíjad egy évre szól?
Igen, ez egy LLM képzés, amelynek lényege, hogy egy év alatt a hallgató egy specializált, multinacionális jogi környezetben is használható szaktudásra tesz szert. Az egy év alatt – az időbeosztásomtól függően– a Phd disszertációmon is dolgozni szeretnék.

Hogyan tovább utána, milyen terveid vannak?
Alapvetően az Alkotmánybíróságra tervezek visszatérni, hiszen itt nagyon jól kamatoztatható a kint megszerzett tudás.

Sokszor előfordul, hogy további lehetőségek nyílnak meg a külföldi ösztöndíjak ideje alatt, amelyek befolyásolhatják a hazatérést. Hogyan viszonyulnál ezekhez?
Természetesen egy év hosszú idő, ez alatt sok minden történhet, nagy változások mehetnek végbe. A férjem családjában azt szokták mondani: menjetek, hogy jöjjetek. Hasonlóképpen vagyok én is. Azért megyek, hogy aztán hazajöhessek és itthon folytassam a munkát. Nagy tenni vágyás van bennem, s úgy képzelem, hogy sok új ötlettel és benyomással térek majd haza.

Az amerikai oktatási modell tapasztalataiból is szeretnél haza hozni magaddal?
Igen, tanítok a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán és a Corvinus Egyetemen is, ahol próbálok minél több energiát fektetni a hallgatókkal való párbeszédbe. Az általános tapasztalatom, hogy  a fiatalok egy része nehezen bírható vitára, aktív részvételre. Legtöbben – tegyük hozzá, korábban én is ebben a modellben nőttem fel – beülve egy szemináriumra azt várják, hogy a tanár kész megoldásokat adjon egy-egy problémára, amelyet nekik elegendő visszaadni. Pedig legtöbbször nincsenek meg a tökéletes válaszok, s a valódi tudás sokkal inkább egy bizonyos gondolkodásmód elsajátítása lenne, amihez azonban meg kell tanulni kérdezni, illetve építő kritikát megfogalmazni. A hallgatók akkor fejlődhetnek igazán, ha önállóan kezdenek gondolkodni, kérdéseket feltenni és kritikailag viszonyulni egy-egy problémához. Egészséges kritikai attitűdre itthon nagyon nagy szükség volna a fiatalok körében is.

Mit üzensz az útkereső fiataloknak?
Sokszor azt tapasztalom, hogy számos lehetőséget ösztönösen kizárnak a saját jövőbeli terveikből. Ahhoz, hogy felismerjük, hogy hány ajtó áll nyitva előttünk, tudatosnak kell lenni, feltenni és megválaszolni bizonyos kérdéseket magunkról saját magunknak, vagyis reflektálni önmagunkra. Ilyen értelemben azt hiszem, hogy tudatosságra bíztatnám a fiatalokat, s ezzel összefüggésben arra, hogy iktassák ki azokat a belső gátakat magukban, amelyek megakadályozzák őket a fejlődésben.