Menü megnyitása

Motorok és mentorok

2014. november 21.

Interjú Kormos Dénessel a Tehetségsegítő Tanácsok működéséről

A Tehetségsegítő Tanácsok története négy évre tekinthet vissza. Akkor alakultak az első ilyen szakmai közösségek a tehetségsegítés helyi, térségi és regionális támogatására. Milyen eredményeket értek el? Melyek a sikeres területeik? Hol és hogyan keresték az utat az eredményes működésükhöz? Erről kérdeztük Kormos Dénest, a Kárpát-medencei Tehetségsegítő Tanácsok Kollégiumának 2014. október 11-én megválasztott elnökét.

A Tehetségsegítő Tanácsok Országos Kollégiumának közgyűlése
2014. október 11-én tartotta közgyűlését a Tehetségsegítő Tanácsok Országos Kollégiuma, amely ekkor vette fel a Kárpát-medencei jelzőt a nevébe.
A közgyűlésről szólva Kormos Dénes, az újonnan megválasztott elnök kiemelte, hogy egyöntetű igényként fogalmazták meg a Tanácsok a szorosabb együttműködés fontosságát, valamint hogy a jó gyakorlatokat megosszák egymás között. Szintén felvetődött, hogy a nehezebben működő Tanácsok részére a sikeresebbek nyújtsanak hatékony mentori segítséget. A résztvevők azt is elhatározták, hogy erősítik a tematikus munkacsoportok szerepét a Kollégium jövőbeni működésében. A közgyűlés javaslatára a Kollégium fontos információs csatornája lesz a rendszeresen jelentkező hírlevél.

Meddig jutottak négy esztendő alatt, hol tartanak ma a Tehetségsegítő Tanácsok?
Nyolcvanhat Tehetségsegítő Tanács alakult meg mostanáig Magyarországon, illetve a határon túl. Elmondhatjuk, hogy nincs az országban olyan megye, ahol ne működne Tehetségsegítő Tanács. Tanácsok mára a magyarok által lakott határon túli területeken is létrejöttek. Erdélyben már két Tehetségsegítő Tanács is működik: az egyik Kolozsvárott és környékén, a másik pedig Székelyföldön, a magyarok által sűrűn lakott területeken fejti ki a tevékenységét. És ugyanígy működik már Tehetségsegítő Tanács a Felvidéken, a Vajdaságban és formálódóban van már a Kárpátalján is. A Tanácsok mára ráéreztek a lehetőségekre és voltaképpen a saját fontosságukra.

Miben áll ez a fontosság, illetve a Tanácsoknak ez a fajta „öntudata”?
Kezdettől azt mondtuk: a feladatunk, hogy segítsük a tehetségek támogató környezetének létrejöttét. A Tanácsok adjanak a tehetségsegítő programoknak támogató, koordináló kereteket, legyenek a programok végrehajtásának a motorjai, és ami a legfontosabb, vegyenek részt a tehetségbarát társadalmi környezet kialakításában.

Beindultak a motorok? Alakul ez a tehetségek iránt megértő, toleráns környezet országszerte?
Igen, egyre tágabb kört sikerül megnyernünk a tehetségsegítés ügyének. Szerte az országban partneri hálózatok épülnek, hogy a tehetségsegítő programokat megvalósítók – elsősorban Tehetségpontok, iskolák, hagyományos tehetséggondozó műhelyek – ne maradjanak magukra, és hogy bővítsék az erőforrásaikat. Mára elmondhatjuk, hogy a Tehetségsegítő Tanácsok partneri hálózatában, egyben szellemi-társadalmi hátországában több mint 1800 jogi személyiségű szervezet található, beleértve civil szervezeteket, intézményeket, gazdasági társaságokat. Ezen felül több mint 700 olyan magánszemély is a partnerünk már, akik az adott térségben a közélet jeles szereplői, vagy a tudományban, a művészetben, a sportban alkottak maradandó értéket, és fontosnak érezték, hogy a tehetségek ügye mellé álljanak. Kialakult tehát egy komoly társadalmi erőtér, a Tanácsok igen sok szereplőt tudtak megszólítani.

Milyen konkrét célokat tűztek ki maguk elé a Tehetségsegítő Tanácsok?
A Tanácsok rájöttek, hogy a sikeres működéshez néhány „karakter-vonás” nagyon fontos. Ilyenek a nyitottság, a bizalom és a kiszámíthatóság. A nyitottsághoz szükség volt először arra, hogy a tehetségsegítés partneri körét kiterjesszék a szakmai partnerek mellett a társadalmi, gazdasági partnerek irányába is. A sikeres Tanácsok úgy alapozták meg a munkájukat, hogy áttekintették saját területükön a tehetségsegítés már meglévő, eddigi értékeit.  Felmérték, kik azok a kulcsszereplők, akik a különféle szakmai programokban rendre jelen vannak, akár intézményi keretben, akár magánszemélyként.  Aztán összeállították azok körét, akik megszólíthatók, az önkormányzatoktól a magánszemélyekig. Végül nem álltak meg a helyzetkép megrajzolásánál, hanem azóta is szisztematikusan építik, bővítik a kapcsolatrendszerüket. Van olyan Tehetségsegítő Tanácsunk – például a Kaposvár - Somogy megyei –, amelyiknek már huszonöt gazdasági társasággal sikerült együttműködési megállapodást kötnie. Mások hasonló számban vonták be a munkájukba a közművelődési és a civil szervezeteket. Nagyon fontos célkitűzésként lehet említeni azt is, amit többek között a Pécs - Baranyai Tehetségsegítő Tanács fogalmazott meg: a szakmájukban, a mesterségekben tehetséges fiatalok támogatása. Utóbbinak a tagszervezete például a Pannon Szakképzés-szervezési Társulás, a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara éppúgy, mint a Pécsi Tudományegyetem műszaki, informatikai kara, és a térség meghatározó vállalkozásai. Ez az irányultság aztán megmutatkozik az általuk szervezett programok jellegében, tartalmában. Sok Tanács menetközben azzal szembesült, hogy a térségében olyan sokszínű és sokszereplős a tehetségsegítés, hogy érdemes tagozatokat létrehozni. Ezek egy-egy tehetségterületen szervezik a munkát. A Tanácsok többsége kitűnően látja át a területén működő programok összességét. Több helyen éves tehetség-naptárat vagy tehetség-programfüzetet jelentetnek meg, hogy már ezzel is szervezett formát adjanak a helyi programoknak, kezdeményezéseknek, az óvodától a felsőoktatásig.

Vannak olyan határon „inneni” Tehetségsegítő Tanácsok is, amelyek a határ közeliségükből profitálnak, és a tevékenységük átnyúlik a határon túli magyarlakta területekre is…
Valóban így van, például a Körös-vidéki Tehetségsegítő Tanács partneri kapcsolatai túlnyúlnak a határokon, és Tenke, Kishantos vagy éppen Arad tehetségsegítő műhelyeivel kifejezetten aktívan működnek együtt. Ugyanígy például a Salgótarján-Füleki Tehetségsegítő Tanács is rendelkezik a határ mindkét oldaláról tevékeny partneri hálózattal. A nagykanizsaiak pedig a környékükön található nemzetiségi iskolákat vonták be az együttműködési körükbe. Mentorálásukkal a horvát tanítási nyelvű iskolák egy tematikus Tehetségsegítő Tanácsot hoztak létre a térségükben. A legújabb nemzetközi kapcsolat pedig az európai együttműködési háló keretében kezdődött, ezt az Európai Tehetségközpont segítségével sikerült létrehozni. A kaposváriak a hollandiai Leidenben működő hasonló profilú szervezettel indítottak el egy együttműködést, amely a jó gyakorlatok és a szakmai tapasztalatok cseréjére épül. Tehát a határon túli  kapcsolatok is komoly értékei a Tanácsok tevékenységének.

Vannak olyan tevékenységek, amelyek általánosan, szinte mindegyik Tehetségsegítő Tanácsra jellemzőek?
A legtöbb helyen megszervezik például a térségben a tehetséges fiatalok bemutatkozási lehetőségét. Egyre több helyen jelenik meg ezen belül a mesterségekben tehetséges fiatalok bemutatása, ilyen a „Mester és tanítványa” című program vagy a Tehetségvásár, ahova a térség vállalkozásait is meghívják a Tanácsok. A különféle cégek igen gyakran ösztöndíjakkal segítik a fiatalokat. Nem titkolt szándékuk, hogy próbálják már jó előre biztosítani a különleges szakmabeli képességekkel rendelkező tehetséges fiatallal a kapcsolatot. Ez mindkét fél számára előnyös, hiszen így a tehetséges fiatal számára is megnyílhatnak az önmegvalósítás lehetőségei.

Fontos párhuzamos kezdeményezés volt szerte az országban a mentor tanácsi program is, amelyben a jól működő Tanácsok vállalták, hogy a jelenleg még fehér foltnak számító, a tehetségsegítő hálózatba eddig kevésbé bekapcsolt területeken segítik újabb Tehetségpontok, Tehetségsegítő Tanácsok létrejöttét. Ez sikerült is, hiszen néhány hónapig tartó intenzív mentori időszak alatt a hátrányos helyzetű területeken – beleértve a határon túli régiókat is – negyvenhét Tehetségpont és hat új Tehetségsegítő Tanács alakult meg, több mint 250 önkéntest is bevonva ebbe a munkába. Gyakori, egyben igen fontos tevékenység, hogy a Tanácsok visszahívják azokat a tehetséges fiatalokat, akik a régiójukból indultak és kimagasló eredményeket értek el. Rájuk mentorként, mentori klubok előadójaként, vagy konkrét célok, programok megvalósítójaként számítanak. Ilyen munkát végeztek például a tokajiak, akiknek a zajszennyezéssel kapcsolatos vizsgálati, kutatási eredményeit az önkormányzat az ilyen témájú környezetvédelmi rendelete megalkotásakor figyelembe is vette. Tehát összességében elmondható, hogy a Tehetségsegítő Tanácsok igazi értékteremtő hálózatot alkotnak a Kárpát-medencében és meghatározó szerepük van a tehetségbarát társadalom formálásában.