Menü megnyitása

Pályaválasztás helyett életpálya-építés

2014. február 5.

Harkányi Adrienne pályatanácsadó szakpszichológussal beszélgettünk életpálya tervezésről, élethosszig tartó tanulásról, önismeretről.

Mivel foglalkozol pályatanácsadó szakpszichológusként?
Jelenleg egy Budapest egyik külső kerületében működő tagintézményben dolgozom nevelési tanácsadóban, más néven pedagógiai szakszolgálatnál, ami a pályatanácsadáshoz képest eltérő út, itt a munkám során elsősorban nevelési kérdésekkel, otthoni, családi, iskolai helyzetekkel foglalkozom, beszélgetve a gyerekekkel és szüleikkel. 
 
Korábbi életutam egyik jelentős szakasza, amikor feltörekvőben volt a pályatanácsadás a piacgazdaságra való áttérés kapcsán. Akkor fontos volt, hogy nemcsak a munkanélküli segély és az állásvesztés problémája, hanem ennek intézményes megoldása, segítő háttere is előtérbe került. A pályatanácsadó nem pszichológusi háttérrel, hanem témacentrikusan, gyakorlati megalapozottsággal közelítenek a témához. A tanácsadás ebben az esetben nem tanácsok osztogatását jelenti, hanem az egyént egy folyamaton kísérjük végig, melyben pontosabb képet kaphat önmagáról és döntésképessé válhat.
 
Hol találkozhat a fiatal ilyen szakemberekkel?
Például rendhagyó osztályfőnöki órák keretében. Korábban a Foglalkoztatási Információs Tanácsadó nevű hálózat töltött be jelentős szerepet, a hozzájuk tartozó irodákban kérdőíveket tölthettek ki az érdeklődők, hasznos olvasmányokhoz, ismeretterjesztő videoanyagokhoz férhettek hozzá, és iskolai csoportok akár el is látogathattak a központokba. Ennek a hálózatnak a működése sajnos már múlt idő, de interneten ma is elérhető a Nemzeti Pályaorientációs Portál.  Így a téma iránt érdeklődők könnyebben hozzáférhetnek az anyagokhoz, igaz a szakemberekkel való beszélgetésre, az információk és tapasztalatok összegzésére így kevéssé van lehetőség, pedig igen fontos mozzanat lenne. 
 
Az intézményes oktatási rendszerben hol a helye a pályaorientációs óráknak?
Jelenleg a pályaorientációs foglalkozások a Nemzeti Alaptanterv részét képezik és a pedagógiai szakszolgálat feladatai között is szerepel a tanácsadás. Abban az iskolában, ahol én dolgozom, van arra lehetőség, hogy a pedagógusok hozzám forduljanak, ha foglalkozni szeretnének a témával. A pályaorientáció sajnos marginális területnek számít, pedig nekem nagy szívügyem, és azt hiszem fontos volna, ha minden fiatal megalapozott tudással és önismerettel döntene a választás előtt. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a pályaválasztás helyett az életpályaépítést tartom adekvát kifejezésnek, hiszen gyorsan változó világunkban nem egy-egy szakmát választ az ember, hanem életpályát tervez.
 
Mikor találkozik egy fiatal először pályatervezéssel kapcsolatos kérdésekkel?
Erre a „pályaérettség” kifejezést szoktuk használni, ami annyit jelent, hogy megjelenik egy belső igény annak a kérdésnek az átgondolására, hogy „mi szeretnék lenni” – azaz „mivel szeretnék foglalkozni, amikor dolgozom”. 
Ez fakadhat önismereti igényből, vagy lehet külső környezet által előállt kényszerhelyzet, vagy szülői, nevelői ösztönzés. Szerencsés esetben a külső – belső oldal egyaránt jelen van. Amikor a kettő találkozik, érettebb döntésre sarkallja az egyént. Tehát, ha véget ér egy képzési szint, akkor a választás, döntési helyzet miatt előtérbe kerülnek ezek a kérdések. 
 
Vannak, akik már ötödik - hatodik osztályosan elkezdenek foglalkozni a témával. Szülői, családi vagy ismerősi körből származó minták is nagy befolyást jelenthetnek, de az épp aktuális divatos, ún. magas elismertségű (presztizsű) vagy sikerszakmák is hatással vannak szülőkre, diákokra egyaránt. 
 
Hogyan várható el egy középiskolástól, hogy a pályákról releváns képe legyen, amikor a tantárgyi felosztás nem igazán tükrözi a munkaerőpiac mintáit?
Azt tartom fontosnak, hogy a pályák felfedezéséről ne a tantárgyak jussanak eszünkbe. Egy-egy foglalkozás összetevői között nem csupán a tantárgyi ismeret, de az életstílus, temperamentum, munkamód is döntő, sőt gyakran lényegesebb a tárgyi tudásnál. A pályákat úgy érdemes megközelíteni, hogy az adott területen dolgozó ember mit csinál, mi a munka alapanyaga, végterméke, milyen képesség és érdeklődés szükséges hozzá. Így más dimenzióban mutatkozik meg az adott foglalkozás a gyerek számára, ez megismerőfunkciót feltételez. Érdemes elolvasni pályaleírásokat, filmeket nézni az adott témához kapcsolódóan, vagy a szakma képviselőivel beszélgetni arról, hogyan telik egy napja, mit csinál pontosan. Ma az információ összegyűjtése könnyebb, így aki a történelmet nehezen tanulja meg, de tud összefüggésekben gondolkodni és jól ragadja meg a lényeget, abból is remek történész lehet. 
 
Mi a szülő szerepe a gyermek pályaválasztásában, hogyan segíthet?
A szülőnek is újból és újból informálódnia kell, hiszen az, ami az ő pályaválasztásánál még releváns volt, mára jelentőségét veszthette. A szülő feladata ötletekkel támogatni, az informálódásra motiválni a fiatalt és hozzásegíteni az információk megszerzéséhez. Amikor a szülő csak a gyerek képességeit veszi számba, az a fiatalt elfordíthatja egy-egy területtől, de az ellenkezője is megtörténhet és lázadni fog. Ez utóbbi történt az én esetemben is, amikor elmondtam otthon, hogy pszichológus szeretnék lenni. A szüleim hanyatt estek és azt mondták, hogy egy ilyen komplex szakmát ne vállaljak hivatásként. Meghallgattam őket, de már csak azért is elindultam ezen az úton, léteznek ilyen „dafke-gyerekek” is. Befutott színészekről gyakran halljuk, hogy komoly beszédhibával kezdték a pályát, mégis remek előadóművész vált belőlük.
 
Az élethosszig tartó tanulás eszméjét miképp tükrözi a hazai oktatási rendszer?
A felsőoktatásban bevezetett Bologna-rendszer alapelveiben ezt hivatott szolgálni, persze nem mindenütt tud megvalósulni, például az orvosi egyetem esetében nem kivitelezhető, hogy a képzést részekre bontsák. Jó gondolatnak tartom, hogy az öt vagy hat évet szétszeleteljük, mert így egyéni döntés, hogy a fiatal 3 vagy 5-6 év után fejezi be a felsőfokú tanulmányait, de akár három év elvégzése után is a munkaerőpiacra léphet. Egy másik példa, ha valaki elvégzi a gimnáziumot, de ez után úgy dönt, hogy dolgozni kezd. Később ez a fiatal még meggondolhatja magát és jelentkezhet felsőfokú képzésre vagy OKJ-s tanfolyamra. Egy főiskolai képzés befejezése után sem dőlhet hátra az ember, workshopokra, akkreditált továbbképzésekre kell járnia, ha naprakész tudást szeretne birtokolni, a multinacionális vállalatoknál pedig a belső képzéseknek van hagyománya. De tanulás alatt értünk bármilyen tevékenységet, amiben a gondolkodásunk, képességeink változnak, fejlődnek, így akár észrevétlenül is megvalósulhat. Az angolszász oktatási rendszer a „learning by doing, learning by teaching” elve alapján szerveződik. Itt a gyakorlatban vagy éppen tanítás útján tanul az ember, így a tevékenység általi tanulás élményt is nyújt.
 
Mit javasolsz a fiataloknak, honnan tájékozódjanak választás előtt?
Az eletpalya.munka.hu oldal bárki számára hozzáférhető, itt különféle teszteket talál az érdeklődő, van képesség-, érdeklődés-, munkamód-kérdőív. Ezek kitöltésével hasznos visszajelzést kaphat a fiatal. A pályaismeret elmélyítéséhez érdemes átolvasni a foglalkozások leírását, vagy megnézni egy pár kapcsolódó videót. Aki személyes kapcsolatot keres egy szakemberrel, az a Pedagógiai Szakszolgálatoknál is kérhet segítséget, illetve számos alapítvány foglalkozik a témával, érdemes az interneten keresgélni. Iskolapszichológus a nagyobb tanulói létszámú intézményben elérhető, ők az önismeret irányából igyekeznek támogatást nyújtani e téren a fiatalnak.