Menü megnyitása

Projektoktatás – a gyakorlatban

2014. április 16.

Dankó József, Bonis Bona életműdíjas tanárral beszélgettünk a projektoktatásról.

John Dewey amerikai pedagógus, a Chicagói Egyetem tanára a 19. század utolsó éveiben vetette meg iskolájában a projektoktatás alapjait, amelynek módszerét William H. Kilpatrick dolgozta ki 1919-ben. Klasszikus megfogalmazásában a projekt olyan oktatásszervezési eljárás, amely az oktatás menetét gyakorlati problémák megoldása köré csoportosítja. M. Nádasi Mária A projektoktatás elmélete és gyakorlata című, a Géniusz Könyvek sorozatában a MATEHETSZ kiadásában megjelent kötetében a fogalmat így határozza meg: A projektoktatás a nyílt oktatás klasszikus változata, amelyben az oktatás tartalmának, menetének, szervezési és módszerbeli megoldásainak, az alkalmazott eszközöknek, az elvárt eredményeknek, valamint ezek értékelési módjainak a meghatározásában a tanulónak is döntő szava van. A szülő és az iskola kapcsolata pedig a kölcsönösségen alapul.

Hogyan folyik a projektoktatás a gyakorlatban? Erről kérdeztük dr. Dankó Józsefet, a Tokaji Ferenc Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium nyugalmazott tanárát, projektmenedzsert, közoktatási szakértőt.

A Tokaji Ferenc Gimnáziumban évek óta gyakorolják a projektoktatást. Miként valósul meg a módszer a gyakorlatban
Egy sikeres pályázatnak köszönhetően iskolánk instruktív oktatási rendszerét konstruktívvá alakítottuk. Ennek a programnak a projektmenedzsere voltam.  Áttértünk a kompetencia alapú oktatásra, annak előminősített referencia intézménye vagyunk. A tanulói aktivitásra alapozott oktatásunk egyik legsikeresebb módszere a projektoktatás. Ennek bevezetését és meghonosítását éppen én kezdeményeztem még a rendszerváltást megelőzően. Osztrák, német, svájci és holland tapasztalatok adaptálásával ezt sikerült olyan szintre fejleszteni, hogy a PHARE-programok során szervezett tanártovábbképzéseknek kétszer is iskolánk volt a helyszíne, és az én jó gyakorlataim szerepeltek mintaként. A módszert kidolgozva saját iskolámban, és szaktanácsadóként B-A-Z megyében is továbbképzéseken népszerűsítettem.

Ma ott tartunk, hogy szinte minden tantárgyban készülnek projektek. Vannak egyéni és csoportos projektek, rendezünk projektheteket. A lényeg egy téma önálló feldolgozása a szaktanár vagy a mentor irányítása mellett. A végeredmény mindig valamilyen gyakorlati produktum (prezentáció, számítógépes program, kisfilm, tanulmány, portfólió stb.) A munka teljes folyamatát dokumentálni kell (témaválasztás, kutatástörténet, források összegyűjtése, értékelése, hipotézis felállítása, megfigyelések, kísérletek, mérések elvégzése, a hipotézis igazolása vagy cáfolása, az eredmények bemutatása, megvédése stb.)

Egyszerre álltak át projektoktatásra vagy fokozatosan történt a módszer bevezetése?
Először a természettudományos tantárgyakban sikerült az áttörés, de ma már minden tantárgyból készülnek igen színvonalas munkák. Hadd említsek néhány sikeres példát. „Hogyan lesz a vulkánból orvosság?” címmel készített projektet egyik tanítványom. Ebben feldolgozta és bemutatta a Tokaji-hegységben lejátszódott posztvulkáni folyamatok eredményeként keletkezett agyagásványok (alumínium-hidroszilikátok ) gyógyászati célú hasznosítását. Drezdában is sikert aratott az egész folyamatot bemutató poszterével.
„A Tokaji-hegy biodiverzitásának megőrzése” című projekt készítője Spanyolországban, Zaragozában képviselte hazánkat. Biológia és kémia szakos kollégáim számtalan sikeres projektet futtatnak évente. Csupán néhány érdekesebbet emelek ki: Emberi fogyasztásra vásárolható fekete kagyló, pangasius és busa nehézfémtartalmának meghatározása atomabszorpciós spektrofotométerrel; Különböző anyagok energiatartalmának meghatározása szárazköpenyes kaloriméterrel; Antociánok, mint sav-, bázis-indikátorok; Taktaközi holtágak és morotvák puhatestű faunája; A Tokaji-hegy vadon élő orchideái; Orchideák szaporítása magról; Tokaji borok erjesztésében szerepet játszó vadélesztők izolálása, tenyésztése stb.

Más tárgyakban is készülnek figyelemre méltó alkotások. „A hónap digitális iskolája” cím elnyerésében döntő súllyal esett a latba az „Érik a szőlő” című, az informatikus tanulók szemszögéből és technikájával készített, az iskolánkat humorosan bemutató DVD. Iskolánk 60 éves jubileumára projektek egész sora készült el, itt a dekorációtól az ünnepi műsorig mindent projektként oldottunk meg. Humán tárgyakban esetében kiemelhetők a korstílusokat, alkotói életutakat vagy éppen a világvallásokat bemutató projektek.      

Egyes tárgyakból (pl. rajz és vizuális kultúra, utazás és turizmus) projektérettségit lehet tenni. Ez mit jelent?  Mire ad lehetőséget például a munka világában vagy a továbbtanulásban?
Az előzőekből talán már sejthető a módszer lényege. A szóbeli feleletet ki lehet váltani egy projekttel, például utazás és turizmusból készíteni kell egy portfóliót. Ez lehet egy hazai vagy nemzetközi idegenforgalmi vonzerővel rendelkező térség. Készíteni kell egy jól illusztrált ajánlást, reklámanyagot, amely bemutatja a térség értékeit, csábító és figyelemfelkeltő. Össze kell állítani egy egyhetes vagy többnapos programot, biztosítani az utazást, szállást, étkezést. Tájékoztatni kell az árakról, biztosításról, különleges igények – pl. kutya – kielégítésének lehetőségéről stb. A készítés teljes folyamatát dokumentálni kell, folytonosan konzultálva az érettségiztető tanárral. Ő az értékelésbe beszámítja a portfólió készítés megtervezettségét, a végrehajtás ütemezését, a tartalom valódiságát, a bemutatás színvonalát stb. A tanúsítvány és a megszerzett tudás nagy előnyt jelent szakirányú továbbtanulás esetén, segíti a későbbi munkába állásukat az utazási irodákban, idegenforgalommal foglalkozó intézményekben. Sajnáljuk, hogy ma már csak hatodik tantárgyként lehet belőle érettségi vizsgát tenni.  

A rajz és vizuális kultúra esetében különböző technikákkal alkotásokat kell készíteni, és a szóbelin mind a technikát, mind az elkészült alkotást be kell mutatni, illetve elemezni. Itt is az alkotások elkészítésének teljes folyamatát ellenőrzi az érettségiztető tanár.  

Vannak már levonható eredményei a nyitott oktatásnak?
Legfontosabb eredménynek tekintjük, hogy tanulóink számára nyitottunk egy kaput Európára. A nemzetközi projektek segítségével valóságban élhetik meg európaiságukat, tanulják és gyakorolják a toleranciát. Legyőzik kezdeti visszahúzódottságukat, megnő az önbizalmuk. Igen fontos az idegen nyelven folytatott kommunikáció, a szakmai idegen nyelvben való elmélyedés. A kezdetben meglévő kommunikációs gátakat hamar leküzdik, rövid idő alatt megtanulnak nemzetközi teamben dolgozni. Nő az önbecsülésük is („mi sem vagyunk rosszabbak, sőt…”). Konkrét ismereteik sok esetben lényegesen meghaladják a partnerekét, kreativitásuk, kezdeményezőkészségük viszont fejlesztésre szorul. (Nagyon fontos az önbizalom növelése!) Látókörük jócskán szélesedik, teljesen más technikai, műszaki színvonallal találkoznak.  

Konkrét eredménynek tekinthetjük, hogy például a Junior Öko-Expert Projektben részt vett diákjaink közül többen is a nyári szünetüket Ausztriában tölthették osztrák kollégák meghívásának köszönhetően. Szinte már rendszeressé válik, hogy az osztrák és lengyel hajdani projektrésztvevők turistaként jönnek vissza Tokajba. Azt sem szabad elfelejteni, hogy valamennyi résztvevő iskola teljes nevelő testülete tett már látogatást egymásnál – többször is –, folyamatos a kapcsolattartás, vannak közös pályázataink is (pl. a Visegrádi Alapítványnál). A települések önkormányzatairól ugyanez elmondható. Partnervárosi együttműködés épült ki a települések között, bár ebben Tokaj nem vesz részt aktívan már régebb óta meglévő osztrák és lengyel testvérvárosi kapcsolatai miatt.

Ön a tehetséggondozást „kivitte” az iskolából, szaktáborokat, terepgyakorlatokat, üzemlátogatásokat tartott. Az életet is fontos tanító mesternek tartja?
Valljuk be, oktatási rendszerünk még ma is erősen elméletközpontú. Sok tanulónak ez nem kedvező, mivel sokkal könnyebben értenek meg dolgokat a gyakorlat oldaláról kiindulva. Sokuk tehetsége éppen itt mutatkozott meg a laborgyakorlaton, kísérleten vagy mérésen.  A gyakorlatorientáltságot nagyon fontosnak tartom. Pedagógiai munkásságomnak három fontos alapja volt: élmény, tapasztalat, tudás. Minden foglalkozáson, órán, gyakorlaton igyekeztem élményt nyújtani. Ennek motivációs hatását aligha kell hangsúlyozni.

Az „életszagú” iskolát szeretem igazán. Egy kőbányában, gumiüzemben, vízerőműben, szennyvíztelepen, borászatban tett üzemlátogatás a valóságélményen és tapasztalaton túl nagyobb tudást is eredményezett minden esetben. A szaktáborok a szakmai komplexitáson túl életvezetési, személyiségfejlesztési gyakorlatok is voltak. Az öngondoskodás mellett fontos volt a közösség szolgálata, a létfeltételek optimalizálása (sátorverés, ivóvízről, tisztálkodási vízről való gondoskodás, étkezés biztosítása stb.) A terepen végzett munka során a természeti tényezők hatásával mindig számolni kellett. Mindenki megtanulta, hogy nincs rossz idő, csak rosszul felkészült táborozó. A laptopon, okos telefonon túl is van élet, és az egészen különleges, hadd ne mondjam csodálatos is tud lenni.

Nyilván minden diákjára büszke, de kire emlékszik a legélénkebben?
Valóban nagyon sok diákomra vagyok büszke. Mivel név szerint nem említhetek meg mindenkit, ezért inkább senkit nem neveznék meg. Felejthetetlen az a 32 fős osztályom, amelyikből 28-an azonnal bekerültek a felsőoktatásba. A lányok orvosi és pedagógusi végzettséget szereztek. A fiúk több mint 90%-a műszaki vagy természettudományos pályát választott. Ebből az osztályból került ki matematikus, aki az orvosi egyetem élettani tanszékének tanára; anyanyelvi lektor a Bécsi Magyar Intézetben; három világnyelvet anyanyelvi szinten beszélő műszaki mérnök, aki egy multinacionális cég igazgatója, a Tokaj és Térsége Tehetségsegítő Tanács támogatója. Van olyan, aki közlekedési mérnök végzettséggel könyvkiadót, sporteszközöket forgalmazó üzletet és extrém sport utakat szervező irodát működtet; van, aki kollégám lett és nagyszerű segítőm a komplex természettudományos tehetséggondozásban és a környezeti nevelésben.