Menü megnyitása

Tudtam, hogy írni fogok, mert minden szavában magamra ismertem

2017. május 29.

Interjú Ujlaki Annával, az Aegon Magyarország és a Matehetsz közös, „Magamra ismerek” című irodalmi pályázatának idei győztesével. A fiatal tehetség Dragomán György: Oroszlánkórus c. művére készítette el esszéjét. A díj elnyeréséről, eddigi tevékenységeiről és jővőbeni terveiről kérdeztük.

Mióta foglalkoztat az írás, mióta van jelen az életedben ez a tevékenység? Milyen eddigi eredményeid az irodalom és az írás területén?

Már egészen kicsi korom óta írok, mondhatni, az írás végigkísérte az életemet. Az első „meséimet” talán ötéves koromban írtam.

Mindig is féltem, hogy az írásaim nem elég jók ahhoz, hogy megmutassam másoknak. Még a családtagjaim is ritkán olvashatták el őket, pályázatokra meg pláne nem küldtem el. Eddig csak az irodalomtanáraimtól kaptam elismerést egy-egy jól sikerült dolgozat után.

Mi az, ami érdekel még az irodalmon kívül? Hogyan töltöd a szabadidőd?

Azt hiszem, annak, aki ír, egy kicsit minden érdekes. Azonban leginkább a zene foglalkoztat, aminek minél több területén szeretem kipróbálni magam. A szabadidőm nagy részében csellózok (így ezt már nem is nevezném szabadidőnek), de szeretek minél több időt tölteni a természetben, a balatoni nyaralónkban, és természetesen sokat olvasok. Persze olyan is van, hogy csak ülök a szobámban – ez, azt hiszem, mindenkivel előfordul néha...

Honnan értesültél a "Magamra ismerek" pályázatról?

A pályázatról több irányból is értesültem, egyrészt az iskolámon keresztül, de a szüleimtől is hallottam róla, akik szintén középiskolában tanítanak.

Mi motivált téged arra, hogy pályázz?

Azt hiszem, maga a könyv, amihez a novellámat írtam. Amikor megláttam, hogy Dragomán György kötete is szerepel a listán, tudtam, hogy írni fogok, mert minden szavában magamra ismertem.

Mit jelent számodra a Magamra ismerek pályázat első helyezése?

Nekem azért különleges ez a helyezés, mert segít elhinni, hogy amit csinálok, az jó. Egy visszajelzés volt számomra, hogy másokat is megérint az írásom. Arra ösztönöz, hogy folytassam akkor is, amikor úgy érzem, nem megy.

Ki, vagy mi segít téged az irodalom iránti érdeklődésed kibontakoztatásában?

A legtöbb segítséget a szüleimtől kapom, főként anyukámtól, aki mindig támogat, ha irodalomról van szó. Emellett nagyon sokat köszönhetek az iskolai irodalomtanáraimnak is, akiktől mindig rengeteget tanulok. És mindennél többet segít az a rengeteg zseniális író, akiknek a műveiből többet tanulok, mint bárki mástól.

Milyen jövőbeli terveid vannak? Mivel szeretnél foglalkozni a középiskola után?

A jövőben szeretnék még több időt fordítani az írásra, és mindenre, amivel szívesen foglalkozom – bár az érettségi nem tartozik ezek közé, de mégis a jövőbeli terveim között szerepel. A középiskola után a Zeneakadémiára szeretnék járni és később a zenével foglalkozni, de nem teszek le az írásról sem.

Mit üzennél a hozzád hasonló fiatal tehetségeknek, hogy tehetségüket ők is minél jobban ki tudják bontakoztatni?

Egyetlen egyszer se kérdőjelezzék meg a szenvedélyükbe vetett hitüket! Sose felejtsék el, miért szeretik csinálni, amit csinálnak. Higgyenek abban, hogy képesek elérni, amit kitűznek maguk elé, ha nagyon akarják. És ne felejtsék el, hogy mindehhez bátorság kell.