Menü megnyitása

Kétszeres figyelemmel

2014. március 12.

A Géniusz könyvek sorozat 30. kötete a duplán kivételes tanulókról.

Géniusz könyvek 30. kötetborítóA Géniusz könyvek sorozat 30. kötetének már a címe is barátságos: a három neves szerző közös munkája „kétszeresen kivételes” gyerekekről szól. Követve a tehetségsegítés egyik – Bagdy Emőke pszichológus által gyakran idézett – szép alapelvét: minden gyermek az Univerzum ragyogó csillaga. Hogy is lehetne hát egy ilyen csillag más, mint kétszeresen figyelemre érdemes? Egyfelől azért, mert tehetséges, másfelől pedig azért, mert viselkedésében, habitusában eltér a többiektől.
Vagy ahogyan kevésbé fennkölten az iskolai hétköznapokban emlegetik az ilyen gyermekeket: „problémás” tehetség…

Igaz, a könyv szellemisége olyan, hogy nem gondként, hanem szakmai feladványként tekint azokra a fiatalokra, akik esetében a tehetség valamilyen hátráltató állapottal társul. Az ilyen zavarok esetében nagy hangsúlyt fektet először is a felismerésre. Fontos, hogy a diagnózis felállításának a felelősségét nem rakja csak a pedagógus, vagy egyedül a tehetségsegítő, esetleg kizárólag a pszichológus vállára, hanem az azonosítási folyamatot team-munkában képzeli el, ahol a közös gondolkodásban még a szülők, sőt, a kortársak, osztálytársak, barátok is szerepet kapnak. Külön-külön és részletesen ismerhetjük meg a tanulási zavaros; az ADHD-szindrómás, azaz figyelemzavaros hiperaktív; és az Asperger-szindrómás, vagyis átfogó szociális fejlődési zavaros gyerekek problémáinak a felismerési módjait. Aztán a diagnózison túl: az ilyen diákok oktatásának, nevelésének, és ezen belül tehetségsegítésének a kérdéseit. A különleges lelki alkatban pedig nemcsak hiányokat és megoldandó nevelői célokat (szakszerűbben: deficiteket) lát és láttat a kötet: hanem az ezen lelki és mentális állapotokban rejlő, legtöbbször sajnos kiaknázatlan lehetőségeket is feltárja.

Jó példa erre az Asperger-szindrómás gyermekeket bemutató fejezet. Becslések alapján az ilyen személyek nagyjából tíz százaléka tehetségígéret vagy tehetség, míg más fejlődési vagy intellektuális zavarral rendelkezők esetében ez az arány alig egy százalék. Ez azért lehet, mert a szindróma tünetei, miközben sokszor fájdalmasan megnehezítik a gyerek társas kapcsolatait, aközben éppen e hiányosságok elősegíthetik a tehetség szárnyalását. Ami ugyanis az egyik szempontból elmevakság: a másik ember nézőpontjának elfogadásában, a másik gondolkodásmódjának átvétele terén tapasztalható hiányosság; az a tehetségsegítés felől megközelítve lehet, hogy éppen előny, hiszen az ilyen személyek képesek megőrizni saját, egyedi, sztereotípiáktól mentes gondolkodásukat – ezáltal a művészi, egyéni látásmód és láttatás terén előnyben lehetnek másokkal szemben.

A kötet egy teljes fejezetet szentel az iskolában megjelenő magatartási zavaroknak. Igen bőven, nagy empátiával foglalkozik az ilyen közösségi viselkedési rendellenességek kialakulásának az okaival. Nem véletlenül: hiszen ha az eredőket sikerül pontosan meghatározni, akkor a tüneteket nemcsak kontroll alatt lehet tartani, hanem akár „termőre is lehet fordítani” a tehetséges gyerekek esetében. A kötet nem fél kimondani: a tehetség jelenléte egy közösségben (osztály- vagy évfolyam közösségben) gyakran jár együtt konfliktusokkal, sőt, nyílt agresszióval. Ezen agresszió irányulhat a tehetséges gyermek ellen, hiszen a kivételes képességű gyermek – mivel társaitól eltérő – kihívhatja a piszkálódásokat, a zaklatásokat maga ellen. De bizony lehet maga a tehetség is a kirobbantója a különféle konfliktusoknak, éppen mert szelleme, személyisége nyugtalanabb a társaiénál.  A könyv a tehetségek védelmében vagy éppen szellemi-lelki épülésük érdekében kész beavatkozási modelleket, krízishelyzetben jól felidézhető kész „akcióterveket” kínál a pedagógusoknak. Olyanokat, amelyek nemcsak a már kirobbant közösségi konfliktusok kezelésre, hanem azok megelőzésére, vagy közös értékelésére, együttes feldolgozására, a tanulságok levonására is alkalmasak.

A kötet harmadik nagy egysége a heterogén tanulói csoportok kezeléséhez ad pedagógiai-tehetségszakmai fogódzókat. Nagyon ritka az a tehetség, aki csupa olyan kortársával tanulhat együtt, akik vele hasonló módon motiváltak, érdeklődők, szellemileg-mentálisan az ő szintjén állnak, azonos társadalmi státusúak, általában véve: a nap huszonnégy órájában inspiráló légkört teremtenek a képességei kibontakoztatásához… Mivel a létező iskolák valódi osztályközösségei többségükben nem ilyenek, ezért a tehetségek segítésére a kötetnek ez a fejezete a csoportmunkában történő ismeretszerzésre kínál jó példákat. Az elméleti fogalomértelmezések (hierarchia: a szociális pozíciók társadalmi osztályhoz tartozás által befolyásolt rangsora; státus: a hierarchiában betöltött pozíció értéke stb.) mellett elsősorban a Komplex Instrukciós Programra fókuszál. E program magában foglalja a tanulásban lemaradt diákok felzárkóztatását, de olyan módon, hogy a közös feladatvégzések sokaságában, a csoportmunka napi gyakorlattá tételében kiemelt feladatokat biztosít a már felismert, „nyilvánvaló” tehetségeknek, s az együttműködések révén felszínre segíti a fel nem ismert vagy nehezen azonosítható képességeket is. Olyan rejtett tehetségterületeket tár fel, amelyek nem tantárgyakhoz kötöttek, hanem például szociális készségekhez: együttműködéshez, kommunikációs adottságokhoz, vezetési affinitáshoz. És mindehhez nem marad meg az általános elmélet szintjén, hanem konkrét tanórai szereplehetőségeket kínál a gyerekeknek: a csoporton belüli „kistanárét” (aki az együttműködés során gondoskodik róla, hogy mindenki megértse az elvégzendő feladatot); a „beszámolóét” (a csoport szóvivője); az „anyagfelelősét” (aki a munkavégzéshez szükséges eszközöket biztosítja); és a „rendfelelősét” (aki a csoporton belüli kommunikáció hatékonyságának az őre). Ezek a felkínált szerepek csereberélhetők, amíg ki nem derül, ki miben a legjobb.

A kötet nagy erénye, hogy mindhárom nagy fejezetéhez bőven kínál szakanyagokat: táblázatokat, feladatokat, amelyeket a tehetségsegítő szakemberek könnyen tudnak a saját, napi munkájukhoz alakítani, és abban felhasználni.

(Harmatiné Olajos Tímea – Pataky Nóra – K. Nagy Emese: A kétszeresen kivételes tanulók tehetséggondozása, Géniusz könyvek sorozat 30. rész. MATEHTSZ, 1994. 196 oldal.)