– Izgul még felkészítőként egy-egy tehetséges tanítványa fellépése, koncertje előtt?– Igen, szoktam. Alapjában véve is izgulós típus vagyok, amikor pedig a tanítványaim játszanak, sokkal jobban izgulok, mint amikor én zenélek. Minél nagyobb "tétje" van egy fellépésnek – pl. különféle megmérettetéseken, versenyeken veszünk részt – annál jobban szurkolok értük.
– És a tanítványok? Szükségük van a tehetségük bemutatásához, ahhoz, hogy kihozzák magukból, amit tudnak? az izgalomra?
– Minden gyerek más és más. Van, aki alig izgul, és nagyon jól teljesít a színpadon. Van, akinek kifejezetten jót tesz az izgalom, így 150%-on képes teljesíteni, őt inspirálja a közönség, és van, aki kevésbé jól teljesít, amikor lámpalázas.
– Milyen sikereket értek el pontosan az utóbbi időben? És kiknek a nevéhez fűződnek ezek a sikerek?
– A 2013-as év számos szakmai eredményt hozott számunkra. Márciusban Belgrádban vettünk részt a
Davorin Jenko Nemzetközi Zenei Versenyen, ahol
Mohai Zsófia 15 éves tanítványom maximális pontszámmal nyert első díjat, és a zsűri különdíját, Csizmadia András 18 éves tanítványom szintén első díjat nyert, én pedig felkészítő tanári különdíjban részesültem. Áprilisban Franciaországban a
Conservatoire de Parisban vehettünk részt Mohai Zsófival egy egyhetes mesterkurzuson Hadady László világhírű oboaművésznél.
Májusban Dombóváron az
Apró Fúvósok Találkozóján Mohai Viola 9 éves kisdiákom kiemelt különdíjat kapott, Bíró Inez Napsugár 10 éves tanuló különdíjat kapott, Kozármislenyben pedig az Alapítványi és Egyházi Művészeti Iskolák fesztiválján Mohai Viola kiemelt nívódíjat, Bíró Inez Napsugár nívódíjat kapott. Augusztusban
Bonis Bona – a Nemzet Tehetségeiért kitüntető díjat kaptam, melynek a díjátadóján Mohai Zsófia játszott a Nemzeti Színházban.
Szeptemberben Santorini szigetén a
"The Muse" Nemzetközi Zenei Versenyen kapott első díjat Mohai Zsófia - aki a Tehetséghidak támogatásával jutott el a rangos megmérettetésre -, és zongorakísérői különdíjat Boateng Kármen Stephany 15 éves ifjú zongorista hölgy. Novemberben pedig az
Országos Oboás Tehetségnapon és Fesztiválon a zeneiskolásaimból álló duó bronz oklevelet nyert, a művészeti szakközépiskolásaimból álló duó pedig kiemelkedően magas pontszámmal arany oklevelet nyert.
– December 1-én kihirdették a Mol Tehetségtámogató Program sikeres pályázóit, akik között már említett tanítványa, Mohai Zsófi is ott lehetett. Mit ismert el ez a program, és mit nyújt Mohai Zsófinak?
– Zsófi tehetsége, szorgalma, a zene és a művészetek iránti alázata példaértékű. Az eddig elért eredményeinek köszönhetően idén már másodszor támogatta őt ez a program. Zsófinak nincs még saját hangszere, rendszeresen pályázunk, szponzorokat keresünk, most e pályázat segítségével egy oboa megvásárlására kaptak lehetőséget.
– Ön a közelmúltban Országos Szakmai Díjat vehetett át, amelyhez az indoklás a következő volt: "Az oboatanításban nyújtott kiemelkedő művésztanári munkássága, áldozatkész tevékenysége elismeréséül." Összeszámolta már valaha, hogy hány tanítványa volt eddig?
– Ez a díj óriási megtiszteltetés számomra, hiszen az Oboás Társaság Kuratóriuma ítélte oda nekem, akik a magyar oboaoktatás illusztris képviselői. Egy ilyenfajta elismerés a szakmai környezetemtől további kihívásokra ösztönöz.
Még nem számoltam össze pontosan hány tanítványom volt eddig, de ez a díj most jó alkalom lehet egy kis visszatekintésre is.
– Mitől speciális hangszer az oboa?
– Az oboa a hangszerek között az egyik legnehezebbnek számít, – a Guinness Rekordok Könyve szerint is így van ez, – és itt most nem a súlyára gondolok. Duplanádas hangszer, két nádlap van egymással szemben, ezeket hozzuk rezgésbe a levegőnk által, és ennek köszönheti csodaszép hangját. Ritka, igen nemes fából készül, elkészítése nagyon magas szakértelmet kíván. Már maga a hangszer is egy gyönyörű műalkotás.
– Mitől különleges egy oboás tehetség? Hogyan lehet megsejteni valakiről, aki még hangszerválasztás előtt áll, hogy ebbe a hangszeres irányba érdemes fordulnia?
– Minden tehetség különleges. Általában onnan ismerszik meg, hogy már a kezdeti lépésekben ügyes, érdeklődő, jól halad a feladott anyaggal, szinte „kettesével szedi a lépcsőfokokat”. Meggyőződésem, hogy aki az általa választott hangszerén tehetséges, az egy másik hangszeren is az lenne. Az anatómiai alaptényezőkön túl a tehetség nem köthető kifejezetten hangszerhez, az egy szellemi kincs. Természetesen a szorgalom is ugyanilyen fontos, sőt…
– Miért érdemes egy zenében tehetséges gyereknek az oboát választania? Mit ad ez a hangszer, amit másik nem tud adni?
– Édes, lágy, érzelemgazdag hangszíne van, a zeneművekben is legtöbbször a túlcsorduló érzelmeket fejezik ki vele. A barokktól napjainkig óriási zeneirodalmat hagytak ránk a zeneszerzők, rengeteg lehetőségünk van válogatni a remekművek közül.
– Ön miért választotta annak idején?
– Zeneiskolás koromban én is – mint minden kislány – fuvolázni szerettem volna. A tanárom javaslatára választottam az oboát, nekem nagyon megtetszett ennek a hangszernek a különleges hangja.
– Idén Belgrádban a Nemzetközi Zenei Versenyen felkészítő tanári díjban részesült. Ezek szerint nemzetközi szinten is sikeresek a tanítványai? Milyen az elismertségük a magyar oboás hallgatóknak nemzetközi szinten?
– Igen, a tanítványaim nemzetközi versenyeken is előkelő helyezéseket érnek el. Számos ilyen megmérettetésen voltam, Szerbiában, Németországban, Szlovéniában, Olaszországban, Görögországban, de magyar oboistákkal kinti versenyeken még nem találkoztam. Véleményem szerint nagyon fontos a külföldi kitekintési lehetőség diáknak-tanárnak egyaránt, és tapasztalataim alapján bármely országtól lenne mit tanulnunk versenyszervezés terén.
– Mi adja a mostani, mondhatni sorozatban elért sikerek legfőbb értékét az Ön számára?
– Az idáig vezető út. Mivel részt veszek az alapfokú zeneoktatásban is, életem része a tehetséggondozás a zeneiskolás kortól az érettségiig. Folyamatosan figyelemmel kísérem az országos szakmai eseményeket, kapcsolatot tartok a kollégákkal, szakmai fórumokon, mesterkurzusokon veszünk részt.
A szakmai hozadékon túl semmihez sem fogható és más körülmények között nem biztos, hogy megélhető az a fajta közösségi élmény a tanítványokkal, amit egy közös utazás ad.
Egy nagyon intenzív felkészülési folyamat végén szinte jutalom az a pár nap külföldön, egymásért izgulhatunk, a közös vacsorafőzések, városnézések alkalmával közelebb kerülünk egymáshoz.
Fontos megemlítenem férjemet, Radics Miroslavot, aki klarinétművész-tanár, kollégám, szakmájában ő is a legsikeresebbek közé tartozik, akivel mondhatni csapatban dolgozunk. Segítjük egymást szakmailag is, együtt visszük a tanítványainkat versenyekre, és sokszor ő biztosítja nekem a hátteret, vigyáz a gyermekeinkre, amíg én a tanítványaimmal szakmai úton veszek részt.
– Érzi valaminek a hiányát zenei tehetségsegítői munkájában?
– Szerencsésnek mondhatom magam, mindkét munkahelyemen, a Kontrasztok AMI-ban is és a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskolában is támogatják munkámat.
A tehetség kibontakoztatásához azonban pénzre is szükség van, érdemes egy profi hangszerre beruházni, a szakmai munkához szükséges tárgyakat, nádakat, hangológépet, kottaállványt, kottákat, vásárolni. A versenyzés is pénzbe kerül, útiköltséget, nevezési díjat, szállásdíjat kell fizetni, amit az iskolák sajnos nem tudnak finanszírozni, a szülőkre pedig igen komoly terheket ró.
Az utóbbi időben több pályázaton nyertünk támogatást, ezek nélkül nem is juthattunk volna el tanítványaimmal ennyi színvonalas eseményre. Bízunk benne, hogy a jövőben is lesz lehetőségünk hasonló támogatásokhoz jutni.
