Menü megnyitása

Segítség! Vegyésztehetség!

2013. december 12.
A kémiát sokan „későn érő” tehetségterületnek tartják: vagyis – gondolják – mivel a gyerekek viszonylag sokára találkoznak iskolai tanulmányaik során önálló tantárgyként a vegyészettel, ezért az érdeklődésük is csak lassabban bontakozik ki, mint például a művészeti vagy éppen a matematikai tehetségterületen. De amilyen lassan jelentkezik – tartja még a közhiedelem – annál veszélyesebb, hiszen a kémia robbanás- és mérgezésveszélyes tudomány, jobb hát távol tartani tőle az óvatlan gyermeket…
E megállapítással csak kis részben ért egyet Szalay Péter, az ELTE kémikus professzora, a neves budapesti szakkollégium, a Bolyai Kollégium igazgatója. Szerinte ugyanis a kémia nem speciális tehetségterület, a gyerekeket, akik előbb-utóbb e tantárgy vagy tudományág mellett kötnek ki, ugyanaz motiválja, mint társaikat: a kíváncsiság hajtja őket. A kémia alapja a kísérletezés. A kibontakozó érdeklődést egy szülő azzal törheti le, ha – a veszélyekre hivatkozva – nem engedi kísérletezni a gyermekét – vallja a kémikus professzor. Márpedig ezzel a szülő – sokszor túlzott féltésből – nagy hibát követhet el! Kellő ellenőrzés és az óvatossági előírások betartása mellett a kémia igenis biztonságosan űzhető, szép tehetségterület.
 
De vajon honnan ismerheti fel a szülő, hogy gyermeke kémiai tehetségígéret? Nos, ezzel Szalay Péter szerint nem kell a szülőnek a gyerek tizenkét-tizenhárom éves koráig várnia. Ha azt látja, hogy a fia vagy a lánya hosszabban ismerkedik egy-egy anyaggal, ha saját örömére fedezi fel az anyagszerkezetet, az anyagok tulajdonságait, érdeklődik a halmazállapotuk, szaguk, színük, vagy éppen a változásaik iránt, akkor már jóval azelőtt elindulhat a természettudományok felé vezető úton, hogy egyáltalán ismerné a kémia tudományág fogalmát. 
 
Ilyenkor merül fel aztán a kérdés a lelkiismeretes szülőben: hogyan tovább? Keressen szakkört? Vagy fogadjon magántanárt? Szalay Péter azt tanácsolja: feltétlenül fontos, hogy a belső késztetés és a már említett kíváncsiság által vezérelt önképzésen kívül "szakember" is legyen a gyerek körül, hiszen a kémia veszélyes is lehet. Bár félni azért nem kell tőle, de célszerű az alapokat elsajátítani. Magántanár azért nem feltétlenül szükséges, iskolai időszakban egy jó szakkör, szünidőben egy tematikus nyári tábor is megteszi.
 
 
A mind több helyen elérhető úgynevezett nyári "in lab" vagy "hands on" jellegű laboratóriumi táborok (például a Magyar Tudományos Akadémia Természettudományi Kutatóközpontjának Anyag- és Környezetkémiai Intézetében szervezett AKI Kíváncsi kémikus elnevezésű bentlakásos táborozások) remek alkalmat nyújtanak az elmélyült gyakorlatokra. Ezeknek az a lényegük, hogy a kémia iránt érdeklődő diákok közvetlenül a kutatóintézet munkájába kapcsolódhatnak be egy-másfél hétre. Az ilyen táborokra általában sokszoros a túljelentkezés, így ma már nem egy helyen szabályos felvételit kell tenniük a középiskolásoknak, hogy lehetőséget kaphassanak együtt dolgozni a szakterület kutatóival. Minél több kísérletet ajánlanak egy ilyen táborban a szakemberek a gyerekeknek, annál jobb! E táborokban a kutatók megtanítanak egy-két alapfogást a tizenéveseknek, felkeltik és tudományos mederbe terelik a fiatalok érdeklődését egy-egy konkrét részterület iránt.
 
A szakemberek irányításával megszerzett alapokra aztán ráépülhet a haladó tudásszint. Ehhez segítséget nyújtanak a világszerte mind népszerűbb otthoni kémia (Home Chemistry) kiadványok és honlapok, pl. a Home Chemistry vagy az about.com chemistry oldala. Ezek gondosan összeállított ismeretterjesztő kézikönyvek és internetes oldalak, látványos kísérletek precíz, közérthető, a szükséges alapanyagokról pontos mennyiségeket közlő, a lakásban vagy a kertben is biztonsággal követhető leírásaival. A Home Chemistry típusú ismeretterjesztés népszerűsége abban rejlik, hogy szinte játszva sajátíthatják el a fiatalok a kémia alapjait, majd mesterfogásait. Fontos azonban a fokozatosság, a lépésről lépésre történő ismeret-elsajátítás, amelynek a révén elkerülhetők a kisebb-nagyobb balesetek, kellemetlenségek, vagy egyszerűen csak a kedvet szegő kudarcok.
 
Akik mégsem a tapasztalati utat választják, hanem a kevesebb vesződséggel és esetleg szennyeződéssel járó internetes ismeretszerzést, azoknak remek portálok, honlapok kínálnak eligazodást magyar nyelven. Ilyen például a Szertár, ahol izgalmas kísérletek leírásai és videói lelhetők fel. Ajánlhatjuk A Kémia Portálját is, ahol a tudományterület hírei, aktualitásai mellett ingyen elérhető a Kémiai Panoráma című ismeretterjesztő folyóirat valamennyi számának elektronikus kiadása. De még az olyan szakmai kiadványoknak is vannak bevezető, kedvcsináló jellegű írásai, rovatai, mint amilyen a kémikus egyesület által kiadott Magyar Kémikusok Lapja
 
Természetesen a Tehetségpontok országos hálózatában is megannyi, részben vagy egészben kémiai profilú Tehetségpont található: a portálon nem kevesebb, mint 116 olyan tehetségsegítő helyi központ neve szerepel, ahol vagy önállóan vagy egyéb természettudományos területekkel együtt foglalkozhatnak a kimagasló képességű fiatalok a vegyészettel. 
 
A fiatalok talán leginkább a kortársaik „jó gyakorlatait” szeretik ellesni. Erre friss példa a budapesti Szerb Antal Gimnázium két kilencedikes tanulójának Facebook-diadalmenete.  Balogh Ádám és Stewart Péter kizárólag saját anyagi erejükből, szabadidejükből és ötleteikből készítettek látványos kémiai kísérleti video-sorozatot, és az Antocián – minden, ami kémia elnevezésű projektjükkel sok hivatalos kutatói blogot és weboldalt megelőzve elsők lettek a Kutatók a Neten 3.0 legkedveltebb web/Facebook-oldala versenyen.
 
Antocián-fiúk
 
 
A versengés egyébként Szalay Péter szerint a kémiában is az egyik legfontosabb motivációs tényező. Rengeteg kémiai tárgyú kisebb vagy nagyobb szaktárgyi verseny van, már általános iskolásoknak is (például a Hevesy Györgyről elnevezett országos megmérettetés). Közismert még a középiskolában az Irinyi János verseny. A középiskolában a másik kiemelkedő verseny az ezen a tudományterületen is igen magas presztízsű OKTV. A felsorolásból nem szabad kifelejteni a középiskolások legnagyobb világméretű versenyét, a Nemzetközi  Kémiai Diákolimpiát sem, ahonnan a magyar csapat rendre aranyérmekkel tér haza, és amelynek legutóbb 2008-ban volt házigazdája Magyarország.