Minden hallgató előtt nyitva állunk

 

 

2003 és 2011 között a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) hallgatói és közkapcsolati rektorhelyetteseként dolgoztam, és ez alapvető feladatommá tette a tehetséggondozással való foglalatoskodást. Természetesen mindenki, aki az egyetemen dolgozik, valójában tehetséggondozást is végez. A rektori hivatalban dolgoztuk ki az egyetem tehetséggondozás stratégiai tervét, 2006-ban megalakítottuk a Szegedi Tehetséggondozó Tanácsot, aminek azóta is elnöke vagyok, 2008-ban megalapítottuk, 2010-ben pedig akkreditáltattuk a Szegedi Tudományegyetem Tehetségpontját. 2011-ben Szabó Gábor rektor úr megkért arra, hogy a Tehetségpont vezetését és a Tehetséggondozó Tanács irányítását vállaljam el. 

 

Nemrég épp Jogismeret a közoktatásban címmel tartottam előadást a Magyar Tudományos Akadémián, ahol arról beszéltem, hogy fontos lenne alapvető jogi ismeretek oktatása általános és középiskolában, hiszen ez olyan tudás, amire mindenkinek szüksége van a hétköznapi életben. Hogy jogászként ki lesz tehetséges, az persze nem ebben a korban, csak az egyetemen vagy még később dől el: a felvételin jól teljesítő hallgatók sok esetben rádöbbennek, hogy nem is áll hozzájuk közel a jogtudomány. Ami az egyetemi tehetséggondozást általában illeti, ott a magyar valóságból kell kiindulni: figyelnünk kell a hallgatók motiválására és megélhetésére is, ha kiváló teljesítményt követelünk tőlük. A rossz szociális helyzetben lévő, hátrányos helyzetű hallgatóknak szüksége lenne egy jól működő  ösztöndíjrendszerre. A tehetségpontunk a lehetőségeihez mérten az egyes területeken kiemelkedő hallhatókat anyagilag támogatja, ösztöndíjakat kutat fel a számukra, illetve igyekszik minden hallgatót arra ösztönözni, hogy fejlessze magát a saját területén. Emellett az egyetemeken léteznek klasszikus tehetséggondozó programok is, mint amilyen a tudományos diákkör vagy a szakkollégiumi rendszer. Hozzánk kötődő újdonság a kiválósági lista megalkotása: olyan objektív mérési rendszert dolgoztunk ki, amely azt vizsgálja, hogy kik azok a hallgatók, akik a jó tanulmányi eredményen túl bizonyos területen kimagasló teljesítményt nyújtanak. A pályázókat a tehetséggondozó tanács előzetesen összeállított szempontrendszere alapján értékeljük, a hallgatókat különböző kategóriákba soroljuk, akik így motiválttá válhatnak, hogy például a bronz kategóriából az arany felé törekedjenek.

 

Máshol is léteznek természetesen értékelési rendszerek, de tudtommal a mi listánk a maga nemében egyedülálló. Kifejezetten arra törekedtünk, hogy jól beazonosítható rendszert hozzunk létre, amit a munkáltatók is könnyen megértenek. Az a célunk, hogy ha az SZTE egy volt hallgatója elmondja, hogy arany fokozatú kiválósági lista tag volt, akkor az a munkaerőpiacon is jelentsen valamit. 

 

 

A kiválósági lista ugyan még nagyon fiatal, 2011-ben született meg, de máris volt sok pozitív visszacsatolás: több munkáltató jelezte, hogy megértették az erről szóló igazolás súlyát. A honlapunkon a munkaadó utána tud nézni a hozzá állásra pályázónak, ez is egyfajta garanciát jelent a magas minőségre. A magyar munkaerőpiacon sajnos nem mindig a teljesítmény a mérvadó, mi viszont abban a hitben tesszük a dolgunkat, hogy előbb-utóbb csak ez fog számítani. Vannak olyan cégek, amelyek ösztöndíjakkal, gyakornoki helyekkel támogatják a programunkat, az ő számukra természetesen nagyon lényeges szempont a kiválósági lista. 

 

A hallgatók számos formában értesülhetnek a működésünkről, bár annak a taglalása, hogy egy egyetemista ma miről tud és miről nem, messzire vezetne. A pályázatainkat közzétesszük az ETR-en, a tehetségpont pedig külön sajtóst is alkalmaz, aki a médiát tudósítja a programjainkról, emellett a Facebook-oldalunknak lassan háromezer követője lesz, a honlapunkat is sokan látogatják. Minden új kezdeményezésnél nagy kérdés, hogyan válik ismertté. Szerencsére a tehetségpontunknak vannak régóta jól működő, közismert elemei, mint például a 2001 óta létező Sófi József Alapítvány. Tény, hogy az ismertség növelése érdekében még sok tennivalónk van.

 

Két nyertes TÁMOP-pályázat segítségével is erősítettük a tevékenységünket, bár ezekből sajnos ösztöndíjat nem fizethetünk. Az egyetemeken eleve nagyon kevés tehetségpont működik, és valóban sűrű az a kritikai észrevétel, hogy a tehetséggondozó programok többsége a közoktatásra van kitalálva. Mi olyan cégekhez és szervezetekhez fordulunk, amelyek látnak fantáziát az egyetemi tehetséggondozásban. A hiányzó forrásokat Szeged városával és főleg helyi vállalkozásokkal együttműködve igyekszünk pótolni, de persze minden egyszerűbb lenne, ha volna erre célzott uniós forrás. És persze ritkán, de van olyan eset, amikor egy középiskola minket keres meg ahelyett, hogy a saját tehetségpontjával pályázna: nemrég egy tanári kör fordult hozzánk, hogy szeretne velünk közösen pályázni.

 

 

Az egyetemen az irány inkább fordított: a rektori hivatal felől indul a folyamat, és általában mi keresünk meg karokat vagy kollégiumokat és kérjük őket, hogy vegyenek részt a munkában. Fordítva nyilván logikusabb lenne, és természetesen az elvi lehetőség minderre megvan. 

 

Az időm nagy részét az általam vezetett Összehasonlító Jogi Intézet vezetésére, oktatásra és kutatásra kell fordítanom. Ami a tehetségügyet illeti, a Szegedi Tehetséggondozó Tanács munkájának megszervezése, a kiválósági lista szempontrendszerének kidolgozása, az ösztöndíjak kiosztása is a munkámhoz tartozik, de a tehetségpont vezetőjeként a cégekkel való kapcsolattartás, a támogatók megkeresése is ide kapcsolódik. A cégekkel egyébként külön szakember veszi fel a kapcsolatot, amikor rektor úr vagy én bekapcsolódunk a folyamatba, már konkrétumokról tárgyalunk. 

 

Alapvetően mi keresünk meg vállalkozásokat. Ahogy mondtam, előkészítő munka után jutunk el hozzájuk, és a tapasztalataink igen jók. A munkánk fontos része, hogy a vállalatok vezetőit meg kell győzni, hogy olyan hallgatókat is támogassanak, akiknek a szakterülete nem tartozik a cégük fő profiljához – ha el tudjuk érni, hogy egy élelmiszeripari cég bölcsészeket is támogasson az élelmiszermérnök hallgatók mellett, akkor elértük a célunkat. Fontos az egyensúly, vagyis az, hogy szaktól függetlenül minden hallgató egyforma eséllyel induljon a támogatásokért. Különösen lényeges, hogy gyakran anyagilag nem túl jól álló cégek is támogatnak minket, mert fantáziát látnak bennünk. Olyan programot dolgoztunk ki, amelyből a cég is profitál: az általunk kiosztott ösztöndíjakat a támogató cégek nevével látjuk el, a díjkiosztónk pedig nagy médiafigyelmet kap, ez jelentős marketing értékkel bír. A tehetséggondozó tanács tagjai is segítenek a szokásosnál nagyobb publicitás elérésében, az egyik kereskedelmi televízió így szentelt egy komoly műsort a díjkiosztó gálánknak. Mindez persze sokszor személyes kapcsolatokon múlik. 

 

Az egyetem szenátusa minden évben meghatározott forrást bocsát a rendelkezésünkre, ahogy Szeged önkormányzata is. Ez a támogatás ugyan némileg csökkent az elmúlt években, de a céges közreműködés folyamatosan nő, tehát a fenntarthatóságot biztosítottnak látom. A tervezhetőség más kérdés, hiszen a munkatársaimnak általában ad hoc problémákat kell megoldaniuk, miközben komoly feladat a TÁMOP-pályázat levezénylése, az ennek keretében zajló programok megszervezése is. 

 

Tehetségpontként valóban elmondható ez rólunk: szolgáltatásokat nyújtunk az egyetem hallgatóinak. Ezek között van olyan, aminek a fenntartásáról is kell gondoskodni, például a Tehetségpont Könyvtárban olyan köteteket kölcsönözhetnek a tehetségpont-tagok, amelyek egyébként nem elérhetőek az egyetemi gyűjteményben. Emellett tréningeket szervezünk különböző készségek fejlesztésére, ezeket a képzéseket kreditpontért is felvehetik a hallgatók. Egyik fő tevékenységünk az ösztöndíjak megszerzése és kiosztása. Az egyetem minden hallgatója előtt nyitva állunk, bárki igénybe veheti a szolgáltatásainkat, aki regisztrált tehetségpont-tag. A kiválósági lista tagjai további szolgáltatásokat is kapnak, az arany fokozatú hallgatóknak nemrég találkozót szerveztünk, ahol elmondhatták a véleményüket a szegedi tehetséggondozásról is. 

 

A legfontosabb természetesen a pénzhiány: legalább tízszer ennyi forrásra lenne szükség. A posztdoktori ösztöndíjak hiánya vagy a külföldi konferenciára eljutás támogatásának elmaradása egyformán gondot jelent sokaknak. A kiválósági lista szempontrendszerén is folyamatosan alakítunk a visszajelzések alapján: hiába igyekeztünk már kezdetben a lehető legobjektívebb elbírálási rendszert megalkotni, ez sosem lesz tökéletes. 

 

A tehetségpont és a tehetséggondozó tanács szervezetileg nem, személyemben mégis kötődik egymáshoz, sőt a közös cél miatt a Pro Talentis Alapítvány is egybeforrt velük. A napi ügyeket a tehetségpont intézi, a stratégiai feladatokat és a szempontrendszert a tehetséggondozó tanács alakítja ki, a pénzügyi forrásokat az alapítvány kezeli. A három szervezet közötti koordináció soha nem okozott problémát. A tehetségpont az, amelyik a hallgatók előtt megjelenik, irodája van, ahová bejöhetnek. A tehetséggondozó tanács feladata az általános elvek meghatározása, az ösztöndíjrendszer felállítása, a marketingstratégia megalkotása. A tanácstagok között ismert személyiségeket is találunk, akik arcot adnak a szegedi egyetemi tehetséggondozásnak.

 

Ami a napi szintű működést illeti, azzal tökéletesen elégedett vagyok a kollégáim kiváló munkája miatt. A szervezet ismertebbé válása jó lenne, ahogy a pénzügyi források növelése is sok gondot megoldana. Az egyetem vezetésével folyamatosan tárgyalásokat folytatunk arról, hogy miként lehetne a források növelését elősegíteni, illetve a támogatások elosztását optimalizálni. Mert bár a hallgatók életében jelentős esemény, ha a rektortól vagy egy közismert személytől átvehetnek egy kitüntetést, de mindannyian jól tudjuk, hogy a pénzbeli támogatás is fontos motiváló tényező.