Menü megnyitása

Rajongó tehetséggondozás

2014. január 29.

Oláh Gábor kémiatanár az elmélkedés, az álmélkodás, a kísérletezés és versenyeztetés fontosságáról.

Oláh Gábor a magyarországi kémia tehetséggondozás egyik legismertebb egyénisége. Kémikushoz méltó módon tudja lángra lobbantani a diákokban az érdeklődést a vegyületek világa iránt. A kiemelkedően tehetséges gyerekekkel és az átlagos képességű diákokkal is megtalálja a közös hangot, és mindkét csoportba tartozókkal szép versenyeredményeket ért már el. Iskolájában, a Patrona Hungariae Gimnáziumban szakköröket vezet, irányítja a Tehetségpont munkáját, és rengeteg pályázat írása révén tudja elősegíteni, hogy diákjai különleges képzésben részesülhessenek. A közelmúltban Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért és Rátz Tanár Úr Életműdíjjal is elismerték eddigi tanári és tehetségsegítői pályáját és eredményeit. 
 
- Tanítványaitól hallottam, hogy sokszor beszél úgy egy-egy vegyületről vagy molekuláról, hogy az „milyen szép”.  Tehát felmutatja a diákok számára a kémiában az esztétikumot – és ez általában hatni szokott…
- A pedagógus szakirodalom egységes abban az alapelvben, hogy annak a tanárnak tud igazán vonzása lenni, aki a szakmájáért és a szakterületéért rajong. Van, aki egy szép versért tud rajongani, más egy festményért vagy egy zeneműért – én az anyagok világában is meg tudom látni és láttatni a szépséget. Egyszer a diákjaimmal közösen megépítettük a koleszterinmolekula modelljét. Maga az építés számomra is újdonságot jelentett, ugyanis a térbeli szerkezetet csak tanultuk az egyetemen: akkor viszont a diákok szeme láttára derült ki, hogy ez a nagy molekula, ami öt gyűrűből áll, teljesen sík, olyan, mint a kés pengéje. Így aztán nem véletlen, hogy a koleszterin pontosan be tud illeszkedni, be tud épülni az érfal zsírmolekulái közé.  Szerkezet és funkció ilyen szoros összefüggését látva nem is lehet másként átadni ezt az új tapasztalatot a tanítványoknak, mint lelkesen és őszinte tanári rácsodálkozással!
 
- Az Ön tanári módszerei között kitüntetett helyen áll a kísérletezés, vagy az olyan modellek építése, mint az említett koleszteriné. Miért?
- Én eredetileg nem tanárnak készültem, hanem kutatói pályára.  Csak aztán amikor – szinte játékból – felvettem a tanári szakot is a vegyész szakom mellé, akkor derült ki, hogy van érzékem a tanításhoz. Rózsahegyi Márta tanárnőm azt mondta a gyakorló órámat látva, hogy engem az Isten is tanárnak teremtett. Nem is tudta, hogy milyen fontos mondatot mondott ezzel – lévén én mélyen hívő ember, azonnal ráeszméltem, hogy lehet, hogy ez a kijelölt élethivatásom. Először a Petrik Lajos Vegyipari Szakközépiskolában tanítottam, majd azután kerültem jelenlegi iskolámba, a Patrona Hungariae Gimnáziumba. Itt szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan feltételek állnak a rendelkezésemre a kísérletezéshez, a szemléltetéshez, a versenyfelkészítéshez, amilyenek más iskolában talán nem adatnak meg. 
 
Oláh Gábor egy projektmunka keretében
egy kékfestő műhelyében
- Szintén fontosnak tartja a diákjaiból álló csapatok versenyre való felkészítését és versenyeztetését. Mit adhat a diákoknak a versenyzés élménye?
- Minden évben egy-négy csapatot készítek fel a Diákvegyész Napok vagy Kémikus Diákszimpózium versenyre. Minden versenyre projektmunka-témákat választunk, közösen a gyerekekkel. A választott témában a gyerekek szabadidejükben mélyednek el: szakkörszerűen – akár idegen nyelvű szakirodalmat is - olvasnak, járnak utána az információknak, és olyan tényekre jövünk rá együtt, amikre a projekt indításakor még én magam sem gondoltam volna. Az egyik idei témánknak például egy gáz megismerését választottuk: a pumpás habtejszín hajtógázát, amit régi nevén kéjgázként ismerünk, és aminek a hivatalos elnevezése dinitrogén-monoxid. A kilencedikes lányokkal – a gimnáziumunk tisztán lánygimnázium – ennek a gáznak a tulajdonságait vizsgáljuk: vásárolunk habpatront, amiből kinyerve a gázt, megmérjük annak moláris tömegét, és még sok mást is, aminek a révén igen sokféle kompetenciát tudunk fejleszteni.  
 
Képzelje, már bejelentkeztünk egy autószervizbe is, ahol a gépkocsik motorját „tuningolják” ezzel a bizonyos „nitróval”, és ott ezek a tizenéves lányok – nyilván majd a fiatal szerelő fiúk nagy örömére… – a helyszínen nézhetik meg, miként alkalmazzák a választott vegyületet az égés, és ezáltal a motorteljesítmény fokozására a gyakorlatban. 
 
A másik projekttémánk az első szintetikus színezék, a berlini kék, amelynek szomorú aktualitást ad a Holokauszt hetvenedik évfordulója: ez az úgynevezett Zyklon-B gáz. Ez a gáz nyomot hagyott a koncentrációs táborok gázkamráinak a falán: a téglák megkékültek.  A téglák anyagában ugyanis vasvegyületek vannak, ami a hidrogén-cianidtól átalakult az úgynevezett berlini kék vegyületté. A berlini kék volt az első szintetikus színezék a vegyészet történetében, ezt az anyagot mi magunk is előállítjuk majd, közben emlékezve a tragikus történelmi eseményekre éppúgy, mint mondjuk József Attila híres verssorára – „kékítőt old az ég vizében” –, hiszen a berlini kéket használták a ruhák színének frissítésére is. 
 
E két, pusztán példaként kiemelt témaválasztásunk jól szemlélteti talán, hogy egy olyan iskolában, ahol a diákok többsége inkább humán érdeklődésű, mint természettudományos irányultságú, miként lehet történelmi események, kultúrtörténeti, művészeti párhuzamok bemutatásával is megkedveltetni a kémiát. 
 
És nemcsak a kiemelkedően tehetséges gyerekeket vonom be a versenyzésbe: van olyan tanítványom, aki jelenleg gyengébben áll kémiából, de a projektmunkában mégis részt vállal, mert – a kísérletezésen és kutatáson túl – talál magának olyan művelődéstörténeti részterületet, amelyen otthonosan tud mozogni. 
 
A versenyzés ezernyi készséget fejleszt: a bemutatók megtervezésétől az előadás technikájától a csapatmunka tanulásáig vagy a kutatói kérdésfelvetés, stratégiatervezés, a szakirodalom kritikai használatának elsajátításáig. 
 
- Egyházi iskolában tanít – hogyan lehet megtalálni a harmóniát a kémia mint nagyon is anyagi, materiális tudomány és a vallás között, amit a gimnáziuma szellemisége képvisel?
- A tihanyi perjel, Korzenszky Richárd bencés atya gondolatával tudok erre a kérdésre válaszolni: nincs külön ateista, világi kémia, és vallásos – tehát református, katolikus vagy evangélikus – kémia. Csak egységes kémiatudomány létezik. Hívő emberként úgy gondolom, hogy a teremtett világnak az az összetettsége, nagysága és szépsége, amit magunk körül látunk, a folyamatok és bennük az anyagok rendezettsége, az nem lehet véletlen, abban felismerhető a teremtő és Örökkévaló Isten végtelen bölcsessége. 
Ezt is szeretném megmutatni és átadni diákjaimnak is. 
 
Jelmondatom: álmélkodni és elmélkedni - ebben a sorrendben. Világunk tökéletesen teremtett világ. Elmélkedve megtanulhatjuk a világ tényeit, összefüggéseit. Álmélkodva, vagyis rácsodálkozva, értőn látva, tevékenyen kísérletezve hiszem, hogy jobban megérthetjük a lényegét is.